2014. március 25., kedd

1. Fejezet

A diszkófényeket hirtelen felváltotta a sötétség. A zene elhalkult,mindenki lefagyott. Senki nem mert moccanni se. Még szerencse,hogy a drága haverom, Mattie szorosan húzott magához,mint mindig,mikor aktra készülünk. Nos,igen. Mindketten szinglik vagyunk,már egy ideje jó barátok is és  "Just" friends-be nyomjuk,ahogy azt kell
-Várj-állítottam le Matthew-t. Épp a nyakamat harapdálta,nem törődve azzal,hogy minden elhallgatott.
-Mi az?-állt meg kedvetlenül
-Nem szól a zene,tök sötét van,mindenki pánikol. Nem veszed észre?-kérdeztem hitetlenül
-Túl jó a tested ahhoz,hogy másra figyeljek-simította végig a combomat,majd újra hozzálátott a kényeztetésemhez. Már épp leállítottam volna (ismét),hogy azér' nézzük má' meg mi a fene van,mikor az áram visszajött,a szobát pedig fény árasztotta el. 
Ja egyébként Mattie. Mogyoróbarna haja mindkét oldalt leborotvált,középen jó hosszan volt meghagyva akkoriban,zselével tökéletesre beállítva. Akkor volt ötödik éve,hogy kondizott,ami szintén meglátszott rajta,mindene tiszta izom volt.Ízlésesen öltözködött,mégsem vitte túlzásba. A lányokat illetően teljesen megbízhatatlan volt,egyszerre több lánnyal kavart ,,hisz egyszer élünk'' alapon. Első ránézésre azt hitte az ember,hogy apuci és anyuci pénzes,épp ezért a gyerek jól el lett kényeztetve. 
Nos,ami azt illeti,ez teljesen igaz is volt. Viszont van egy másik oldala,amiről rajtam kívül senkinek sem mesélt. Az egy,hogy anyuci és apuci pénzes, ami jó dolog,viszont állandóan dolgoztak,méghozzá Amerikában,épp ezért Mattie 'egyedül' élt. Pénze mindig volt,hisz a szülei elég vastag összegeket küldtek a bankszámlára csak,hogy ,,el legyen a gyerek". Ja és a következő gond. 17 évesen tényleg csak annyi problémával kellett volna megküzdenie,hogy bulizzon és csajozzon,meg egy "kicsit" tanuljon,ám neki ott volt a 15 éves lázadó húga,Brittany:

Az tény,hogy mi is faltuk akkoriban az életet (sok buli,sok kavarás,sok pia és egyéb),de ő messze felülmúlt minket. Persze,egy szintig király meg menő volt minden húzása,de aztán a rossz irányba haladt. Nem kerülte el a drogokat (a durvább fajtát) és a barátai sem voltak épp angyalok. A csaj körülbelül hetente került őrizetbe,ahonnan a nagypapájuk váltotta ki mindig őt. (A nagypapiról elég annyit tudni,hogy utálják,ő is utálja az unokáit,csak éppen ,,muszáj figyelni az utódokra,fúj"-nagypapa szavainak idézése,vége.)
-Haza jött a ház tulaja,tipli van-rontott be a szobába a bátyám. Mikor meglátta a pózunkat,szikrákat szórt a szeme. David nem bírta sose Mattiet,máig tisztázatlan okokból-Szállj le a húgomról seggfej
-Valaki morcos-kacsintott vissza Mattie
-Matt-pirítottam rá,de hiába. Már megindultak egymás felé és David egy óriási öklössel ajándékozta meg Mattiet.
-Kérsz még,vagy békén hagyod a tesómat?!-nézett szúrós szemmel
-Elég!-üvöltöttem el magad-David,engedd őt el és tiplizzünk. Nem akarom,hogy befogjanak a zsaruk
Igen,mi mindig ,,illegálisba" keveredtünk,bár biztos figyelted az eseményeket és láttad mi folyt itt..
 Ez afféle jelszóként szimbolizált a környékünkön. Illegálisba akkor voltunk,ha olyan bulikra jártunk,amiknek helyszínére betörünk,miután a tulajok elhagyták a terepet. Eddig egyszer fogtak be minket,akkor is a nagynénimék házába törtünk be,aki mikor meglátott,rögtön hívta a rendőrséget és beküldött minket. Anyuék pedig csak jót röhögtek,mivel utálták a nénikémet.
-Hozzátok a ruháitokat és futás-mutatott David az ágy mellett szétdobált pólókra és nadrágokra. Mattievel összemosolyogtunk,gyorsan felkaptuk a cuccainkat és kiugrottunk az ablakon. Körülbelül egy métert ,,zuhantunk",majd gyorsan beültünk a kocsiba (David a volán mögé) és már indulhattunk is.
-Egyébként nem értem mi a francért csináljátok ezt egymással 17 éves létetekre-nézett ránk a visszapillantóból a bátyám
-Mármint mit?-kérdeztem vissza,mint aki nem tudná hova tenni a dolgokat
-Az éjszakázásotokra értem-forgatta a szemét undorral
-Tök egyszerű-szívott bele a cigijébe Matt-Ő jó csaj,én jó pasi..nyilván nem kártyázni fogunk
-Megmondtam,hogy ne cigizz a BMW-be te nyomorék-dühödött be
-Amúgy mért utálod ennyire?-néztem kérdőn a bátyámra. A kérdés pedig azt hiszem teljesen jogos volt
-Nyilván nem leszek jóba olyannal,aki a 17 éves húgomat húzza unalmas esős napokon-forgatta a szemét
-Nem csak esős napokon-röhögött Mattie,és bevallom én is elmosolyodtam,de ami ezután következett,arra nem számítottam.
David hirtelen leparkolt az út szélére,majd kiszállt,kinyitotta a hátsó ajtót és kiszedte Mattiet. Minden egy másodperc alatt történt,azt sem tudtam hol vagyok.Mikor kiszálltam a kocsiból azt láttam,hogy David ordibált és ütötte Mattiet. Matt pedig nem ütött vissza..sose ütötte meg a bátyámat,figyelemmel volt rám..
-David hagyd abba!-mondtam könnyes szemmel,de nem hallgatott rám.(Kinézted volna ezt a bátyámból?!Minden megváltozott......) Még pár percig ismételgettem,majd előkaptam a bicskát a farzsebemből és a nyakamhoz tartottam-Nézz rám nyomorék,nézz rám!
Dave megállt,majd mindketten rám néztek. Megfagyott bennük a vér. Bátyám elengedte Mattiet,aki a földre zuhant,majd felpattant és odajött hozzám. David is rohant oda,kicsit dulakodtak mellettem,majd bátyám kivette a bicskát a kezemből
-Ez mire volt jó?!
-Arra,hogy ne bánts olyat akit szeretek!-akadtam ki.Tudod,hogy ez nem csak Mattieről szólt. Arról is,ami három éve történt..............
Nem mondott semmit,csak beszállt a kocsiba.
Ránéztem Matthewre.A szája kicsit felrepedt,a szeme alatt pedig már körvonalazódott a kék-zöld folt
-Sajnálom-mondtam.-Nagyon fáj?
-Túlélem-mondta sóhajtva,majd megcsókolt,utána pedig beszálltunk a kocsiba és egy szót sem szóltunk
-Na-sóhajtott fel Dave,mikor leparkolt a ház elé-megérkeztünk
-Mattie-t nem akarod hazavinni?!-néztem furcsán
-Nos,Mattie-fordult hátra-Asszem' két utcányira laksz. Szerintem kezdj el gyalogolni, tíz perc és otthon vagy.Esetleg csövelhetsz a ház előtt,de be nem jössz azt most megmondom!
-De-kezdtem akadékoskodni,mire a drága bátyám leintett
-Szóval,hogy döntesz?-fordult vissza Mattiehez
-Hazasétálok.-forgatta a szemét,majd kiszállt az autóból és elindult a sötétben...
Daviddel kiszálltunk az autóból és bementünk a házba. Csend fogadott minket,ami nem is volt  csoda,hisz rajtunk kívül más nem lakott ott. A szüleim pedig....nos apa(mint azt tudod) egy rockbanda gitárosaként dolgozott,így sose volt itthon. Ami anyut illeti........ő pedig egy elmegyógyintézetben ült.Hosszú történet...
Hogy mért lettek új barátaim?Egyszerű. Mikor meghaltál,teljesen össze törtem és nem bírtam tovább ott maradni. Abban a házban,abban az utcában és iskolában. Mindenről te jutottál eszembe. Így inkább elköltöztünk Daviddel.Bevállalta,hogy idejön velem,habár nem tudtam megbocsájtani neki. Tudom,ha itt lennél már rég felpofoztál volna a viselkedésemért és azért,hogy mivé lettem,de nem tehetek mást. Akkor volt három éve,hogy itt hagytál,három éve annak,hogy ilyen lettem






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése