..Az ütő is megállt bennem,felsikítottam..
-Mit keresel itt?!-kérdeztem kissé felháborodottan
-Gondoltam megleplek-túrt bele a hajába. Istenem,mennyire jól nézett ki. Az ágyamon feküdt,félmeztelenül. Nem gondoltam,hogy ennyire izmos a hasa,szóval mikor megláttam a hat kockát,egy pillanatra lefagytam.Tudom,hogy soha nem tetszettek az ilyen srácok,de érte még te is meghalnál.Vagyis...érted...
-Nyalnád róla a vodkát,mi?-kelt ki az ágyból
-Ne ragadtasd el magad vörös-próbáltam adni a keményet,ami valljuk be egyre kevésbé ment.
-Azért te se vagy rossz így még kevesebb ruhába-húzott közelebb magához,majd belemarkolt a fenekembe.
-Nem rossz?-fagytam le egy pillanatra,majd eltoltam magamtól-Ennyit kapok?
-Hát majd ha kipróbállak-mutatott a háta mögé,az ágyra-akkor alkotok teljes véleményt
-Nem fogsz kipróbálni-mondtam most már teljes komolysággal,miközben a szekrényem felé mentem,hogy felkapjak magamra valami hacukát
-Most megsértődtél?-kérdezte
-Nem vagyok az a sértődős típus-vágtam rá rögtön. Épp úgy,ahogy régen mi veszekedtünk. Meg sem vártam,hogy feltedd a kérdést,közbevágtam és leráztam egy hideg mondattal
-Nem úgy tűnik-jött közelebb,miközben a pikachus pólómat vettem fel
-Nem tehetek róla,hogy látássérült vagy-tettem hozzá hűvösen ismét
-Ne durcizz már-mondta,miközben magához húzott és megölelt,mit sem törődve azzal,hogy épp a nadrágomat próbáltam felvenni
-Öltöznék-löktem arrébb
-De ne csináld már ezt-fogta a fejét-Mit vagy úgy oda?
-Nem vagyok oda. Inkább menj el,jó?
-Nem értem mi a fasz történt-emelte fel a hangját
-Miért vagy ideges?Egyszerűen csak nincsen kedvem ehhez
-Mihez?!
-Hozzád-kiabáltam,majd hirtelen lépteket hallottunk.Valaki jött felfele a lépcsőn
-Hallottad mit mondott Jade.Azt akarja,hogy menj el-szólt a már ajtóban álló Mattie
-Már csak te hiányoztál-forgatta a szemét Nate
-Neki hiányoztam-mutatott rám-Úgyhogy ha fontos neked most elmész,vagy én raklak ki
-Szeretnéd,hogy elmenjek?-fordult oda hozzám Nate
-Miért lennél olyannal,aki csak simán ,,nem rossz"?-kérdeztem vissza,szinte könnyezve
-Ha ezen annyira felkapod a vizet,akkor nem is érdekelsz-mondta
-Akkor meg arra a kijárat-mutatott az ajtó fele Mattie.Nate nem mondott semmit,csak kisétált. Mattievel egymás szemébe néztünk,de semmit sem szóltunk amíg nem hallottuk a bejárati ajtó csapódását
-Mi a faszomért van ez itt?És mi történt?!-jött oda hozzám,majd beletúrt a hajamba mindkét kezével és a nyakamat kezdte el simogatni
-Eszembe juttatott valamit-kezdtem el sírni.Megpróbáltam elkerülni a tekintetét
-Mit juttatott eszedbe?-kérdezte aggódva,de nem bírtam válaszolni.Tudja,mert neki is elmondtam,hogy mennyit piszkáltak régen a súlyom miatt.Ezért persze nem Nate a hibás és nem is mondott igazából semmi sértőt,de volt valami a hangjában...
-Csak....-szipogtam,de nem tudtam tovább mondani
-Mi csak?Nézz rám Jade-próbálta felvenni a szemkontaktust,de mivel látta,hogy úgysem fog sikerülni,magához húzott
Legalább másfél órán át sírtam,közben az ágyra ültünk és úgy húzott magához. Szépen lassan (nagyon lassan) sikerült lehiggadnom
-Jaj cicám-puszilta meg az arcomat
-Nem sétálunk egyet?-néztem rá
-Persze,mehetünk. A helyedben mondjuk megnézném a sminkemet,bár nekem így is tökéletes vagy, te sipákolnál ha így kiengednélek az utcára-mondta mosolyogva. Természetesen megijedtem és futottam a tükörhöz,mint valami eszelős idióta és az arcom se sejtetett rólam jót. Eléggé ocsmány volt a lefojt smink és a duzzadt szemek.
Miközben lemostam és újrafestettem a sminkem,Mattie kaja után indult. Két perc múlva boldogan jött fel
-Ez finom-beszélt teli szájjal
-Az sonkás pizza?-néztem rá a tükörből
-Aha-mondta,majd egy óriásit harapott
-Az már egy hetes szerintem-mondtam teljes nyugalommal. Mattie már nem volt ennyire békés,mikor meghallotta az előbbi mondatot ,szaladt is a WC-be. Az összes amit hallottam az a csapvíz csobogása és olyan köhögő hang,amit az anorexek hallatnak mikor épp hánytatják magukat.Mi aztán tudjuk milyen hangokat adnak ki a rexik ugye,Savannah?
-Mondhattad volna előbb is-jött vissza a szobába sápadt arccal a drága
-Ha nem kutakodnál a MI hűtőnkben-emeltem ki a szám/személyt-akkor nem lett volna ez
-Inkább menjünk sétálni-fogta meg a kezem,majd elindultunk a sötét utcán. A közvilágítást ilyenkor mindig kikapcsolták,máig tisztázatlan okokból. Oké,igazából mindenki tudta,hogy a gettó miatt. A polgármester nem bírta a feketéket,ezért náluk és a körzetükben éjjel nem tartott sokáig a világosság. Egész jól hozzá lehetett szokni,bár amikor ideköltöztünk elég necces volt. Elmentem deszkázni éjjel,amikor még működtek a lámpák,aztán hirtelen minden elsötétült én meg természetesen nekicsörtettem egy autónak.Nem lett komolyabb bajom,csak megijedtem. Akkor találkoztam először Jimmy barátommal.
Talán a sokk miatt is sírtam el magam a földön feküdve,de nyilván közrejátszott,hogy fájdítottam a csuklómat. Ő épp a házuk előtt ült és cigizett,mikor észrevett és odajött hozzám.
-Hogy vagy?-kérdezte meg rögtön. Először köpni-nyelni nem tudtam annyira jól nézett ki már akkor is. Félmeztelen volt,összekócolt barna haját fújta a kellemes éjjeli szél,a piercingjebe pedig egyenesen szerelmes lettem
-De engem idegesít,hogy nem tudom hol vagy és mi történik veled-lettem kicsit ideges
-Nem mindegy kicsim?Visszajövök és jó lesz,na-jött oda hozzám,átkarolt és a hátamat simogatta
-Nem,nem mindegy-durciztam
-Hagyj már elmenni-nevetett
-Látod most is nevetsz. Megnevettettelek baszdmeg. Akkor meg minek elmenni?!-kérdeztem mosolyogva
-Most mit mondjak neked?-kérdezte,majd közelebb húzott magához,összeért az orrunk
-Azt,hogy nem mész el-túrtam bele a hajába-Hanem itt maradsz velem
-Istenem-húzott közel magához,majd jó szorosan átölelt
-Na?-kérdeztem a döntését várva
-Eddig nem könyörögtél,hogy maradjak-mondta,a hangjában pedig kis csalódottságot véltem felfedezni
-Eddig nem láttam,mennyire össze vagy törve-kontráztam rá
-És mégis mit kezdenél velem?-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen
-Nem tudom. Azt mondtad szeretsz túrázni.Én elmegyek veled.Vagy..szeretsz filmet nézni. Mozizunk egyet.Vagy..-kezdtem bele,de félbe szakított
-Jó,jó. Elég-mosolygott
-Maradsz?-néztem rá bociszemekkel
-A kurva életbe Jade-túrt bele a hajába.
-Ez azt jelenti,hogy maradsz?-mosolyogtam
-Maradok.De menj haza,aludj egyet.
-Jössz velem és filmet nézünk.
-Jade...hajnal négy van
-És?
-És?!Aludni kéne
-Úgy nézek ki,mint aki aludni szeretne?
-Nem,inkább mint aki kíván engem-kacsintott
-Ne ragadtasd el magad-mosolyogtam
-Elutazom!-jelentette ki határozottan,majd felkapta a táskáját,de visszafogtam
-Nem mész sehova. Legalábbis nélkülem nem-mosolyogtam
-Hát nélküled elég nehezen jutok be az ágyadba-kacsintott ismét
-Az ágyamba bejuthatsz,de a bugyimba nem-mosolyogtam
-Tudod,hogy ez csak egy poén és én nem Mattie vagyok-váltott kicsit komolyabbra
-Persze.-mondtam-De megyünk?
-Hova?
-Filmezni.Nem hagylak egyedül
-Jade...-nyüszögött
-Nem!Nincs nyüszi!Nem érdekel. Jössz és kész-fogtam meg a csuklóját
-De tüzes itt valaki-mosolygott
-Gyere már-húztam magammal
-Megyek,megyek-nyugtatgatott,majd hazamentünk. Mattie még mindig nem volt otthon,aminek külön örültem is,hiszen csodák csodájára Jimmyért sem rajongott kifejezetten
-Mit nézünk?-kérdezte
-Mit szeretnél?-kérdeztem vissza
-Amit te-adott egyszerű választ
-Nem tudom mit akarok.-mosolyogtam
-Akard a nagyfiúkat-választott végre filmet
-Jó,akkor azt akarom-mondtam,majd bementünk a szobámba és elindítottam a filmet. Elhelyezkedtünk az ágyon(először ő ült le,nekidőlve a párnáknak,én pedig az ölében pihentem),majd kezdődhetett a nevetés.
-Amúgy mért nem akarod,hogy elmenjek?-hozta fel az előző témát
-Idegesít,hogy nem tudom hol vagy,kivel vagy,mi történik veled...
-De mindig egészségesen jövök vissza
-De nem ez a lényeg-fordultam meg,majd leültem vele szemben,törökülésben
-Akkor?-nézett komolyan
-Jó,most nem úgy értettem...Tudod,hogy az is fontos,csak..Csak nem tudok olyankor rólad semmit és szar úgy élni tudod?!Neked milyen lenne,ha eltűnne valaki csak úgy hirtelen az életedből,akit nagyon szeretsz?!
-Eret vágnék,ha eltűnnél-hajtotta le a fejét,majd a karkötőjével kezdett el babrálni,ami igazából az én karkötőm volt. Egyszerű a történet. Amikor még csak pár hónapja ismertük egymást,kihívott,hogy sétáljunk. Leültünk valami mezőre és süttettük magunkat. Közben meglátta a kezemen lévő bőr karkötőt,ami annyira megtetszett neki,hogy fogta magát,leszedte rólam és a fonott,fekete kis bőrlánc azóta is a bal csuklóján virít
-Na látod.Bár nem magamról beszéltem,de legalább érted-mosolyogtam halványan
-Én viszont rólad beszéltem-mondta. Igazából csak tippelek,hogy ezt mondta-e,mivel dünnyögött az orra alatt
-Mi?-kérdeztem vissza
-Mindegy-kapta fel a fejét,majd lemászott az ágyról
-Most hova mész?-kérdeztem
-Haza-sóhajtott
-Mért?-lepődtem meg
-Jade,nincs kedvem lazulni-ráncolta össze a homlokát
-Nem hagyom,hogy hazamenj,mert akkor meg elmész a picsába-lettem ideges
-Nem megyek el,ígérem.
-Megesküszöl?-kérdezek vissza
-Megesküszöm-ölelt át jó szorosan,belepuszilt a hajamba,majd elment
Nem tudtam mit tegyek. Teljesen lenyugodtam,hisz megesküdött rá,hogy nem megy el,viszont kicsit ideges voltam,hogy nem tudom mit fog csinálni. Egy időben eret vágott(még mindig látszik a kezén a nyoma) és féltem,hogy megint megpróbálja. Ellenben zaklatni se szerettem volna sms-sel vagy telefonnal,hiszen látszott rajta,hogy egyedül szeretett volna lenni. Így hát megpróbáltam elterelni a gondolataimat és végignéztem a Nagyfiúkat. Jobban mondva végig néztem volna,ha nem aludtam volna el.
Reggel arra keltem,hogy egyenesen a szemembe sütött a nap.Úgy égetett,hogy azt hittem lángokban ég a testem. Szépen,lassan kikászálódtam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe és felsikítottam. A tegnapi sminkemet sikeresen nem mostam le,ezért úgy néztem ki,akár egy zombi.
Gyorsan lemostam és fogat mostam. Ezután a konyha felé vettem az irányt,valami gyümölcsöt keresve
-Reggelt-intett a bátyám
-Csá-köszöntem vissza,majd a gyümölcskosár felé vettem az irányt
-Mizu?-próbált beszélgetni
-Fáradt vagyok.-jelentettem ki,miközben felkaptam egy almát. Ki akartam menni futni,de nem egészen jött össze
-Mért vagy ilyen?-állta el előttem az utat a bátyám
-Milyen?-kérdeztem,miközben próbáltam kijutni a házból,ami nem sikerült.
-Ilyen bunkó
-Nem vagyok bunkó
-Nekem nem úgy tűnik-megfogta mindkét karomat és óvatosan lefogott,hogy érezzem a törődést..
-Elengednél?
-Nem. Ha ez Savannah miatt van..-kezdett bele,de elhallgattattam
-Muszáj mindig eszembe juttatnod?!Így is minden nap bennem van,nem kell,hogy rátegyél egy lapáttal-lettem ideges
-Nem tudom mért jöttem veled ide,ha úgy utálsz,mint a szart
-Ezt úgy mondod,mintha én mondtam volna,hogy gyere mikor mindketten tudjuk,hogy ez nem igaz.
-Tudod mit?!-kérdezte,majd elengedett és elállt az utamból-Mehetsz
-Végre hozol egy értelmes döntést a kibaszott retkes semmit sem érő életedben
-Remélem boldog vagy-mondta,majd felment a szobájába,én pedig kimentem futni
Tettem egy jó nagy kört a faluban..városban...mit tudom én mi ez. Szóval tettem egy nagy kört ezen a településen,körülbelül másfél óra futás után értem csak haza. Teljesen leizzadtam,a szívem csak úgy kalapált,járni alig bírtam (rossz csukát vettem fel,így K.O. a talpamnak),de mindezek ellenére is teljesen megérte.
Mikor magamhoz tértem,az első dolgom volt felmenni a fürdőbe és venni egy jó forró zuhanyt. Ezután felöltöztem és gondoltam megnézem telefonról a Facebookot,de akkor észrevettem,hogy sms-em jött. Láttam,hogy Jimmy küldte. Először féltem megnyitni,rossz érzésem volt.Vettem egy mély levegőt és rákattintottam az üzenetre
Jimmy: Nemsokára jövök.Ne haragudj...♥
Hogy mi? De..megesküdött,hogy nem megy el.Megígérte. Megnéztem,mikor jött az üzenet. Másfél órával azután,hogy elment innen. Nyilván összepakolt és rögtön ment is.
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Teljesen kiakadtam. Sétáltam fel-alá a házban,egyre idegesebben és idegesebben,majd szétvetett az ideg. Gondoltam egyet és felhívtam Mattie-t,hogy jöjjön át,szerencsére körülbelül öt perc múlva itt is volt
-Mi a baj,cicukám?Jól eltűntél Jimmyvel tegnap-csókolt szájon köszönésképp
-Megígérte,hogy nem megy el és nézd-mutattam az sms-t
-A kis.....-kezdte,de nem fejezte be-Nyugi.Szard le. Úgyis vissza jön.
-De megesküdött,hogy nem megy el,érted?!-hisztiztem
-Én értem,de attól,hogy hisztizel,nem lesz jobb.Amúgy Marilyn üzeni,hogy menj a rock shopba,ott vár.
-Hogyne,hát én be nem teszem oda a lábam az is biztos
-Ja,Nate miatt mi?-kérdezi.-Elviszlek és bemegyek veled
-Nagylány vagyok már megoldom. De a fuvart elfogadom-nevettem,majd beültünk a kocsiba és elvitt a boltba
-Biztos ne menjek be veled?-kérdezte,mikor leparkolt a bolt elé
-Biztos,de azért kössz-adtam neki egy szájra puszit,majd bementem a boltba
-Heló-köszönt Marilyn mikor meglátott
-Szia-köszöntem vissza mosolyogva,majd megöleltem-Mehetünk?
-Inkább mesélj-rángatta a kezeimet
-Mit?-kérdezem,mint aki nem tudná miről akar hallani
-Nate-suttogta
-Hagyjál,inkább menjünk-ragadtam meg a kezét és elkezdtem kifelé húzni,amikor..
-Jade,várj-hallottam a hátam mögül a hangot
-Igen?-fordultam hátra
-Beszéljünk-nézegette a cipőjét Nate
-Kinn megvárlak-vágta rá egyből Marilyn,majd kiment a boltból
-Mond-szóltam Natehez,mikor a barátnőm már kisétált az ajtón
-Hát csak nem értettem a tegnapit
-Mit nem értettél?
-Nem mondtam semmit és kiakadtál
-Jó,inkább hagyjuk.
-Nem,mert megint durcizni fogsz
-Nem durcizok-vágtam rá egyből
-Nem,mi?-kérdezte mosolyra húzva a száját.
-Hát nem-nyújtottam ki a nyelvem
-Na gyere ide szépen-húzott közelebb magához és megpróbált megcsókolni,de nem hagytam
-Nana-néztem rá mosolyogva
-Nem kapok?Pedig éjjel mennyire élvezted
-Nem mondtam,hogy élveztem-mosolyogtam
-Ne kezd megint-markolt bele a fenekembe
-De te se!-mondtam,majd elindultam kifelé
-Hová mész?
-Marilynhez-adtam az egyszerű választ
-Miért?
-Mert már egy ideje vár
-Még várhat egy kicsit-mosolygott
-Nem,nem várhat-jelentettem ki mosolyogva,majd kisétáltam az ajtón
-Na?-kérdezi Marilyn
-Semmi-legyintettem,majd elindultunk hozzám
-Mi van veled?-érdeklődött
-Összebalhéztam tesómmal,de amúgy semmi. Veled?-kérdeztem vissza
-Miért mi volt?
-Nem fontos-legyintettem ismét
-Ne mond már ezt mindenre
-Nem mindenre. Például Oliver Skyses-ra se mondom azt,hogy nem fontos . Ő fontos-jelentettem ki határozottan
-Ne faszoskodj már..-azt hiszem ezt mondta,de nem vagyok benne biztos,hisz mikor bekanyarodtunk az utcába,megpillantottam egy vörös kocsit a házunk előtt.
-Úr...isten!-ámuldoztam,mikor már a kocsiból kiszálltunk és én körbesétálva figyeltem a Kis Piros Tűzgolyót
-Mi ez?-kérdezi Marilyn,aki értetlenül áll a dolgokkal szemben
-A kocsim-jelentettem ki kissé bizonytalanul
-Határozottság odabasz.-nevetett,majd ő is megcsodálta-Ez a tied?
-A mama vette-váltottam egy percre komolyra.Tudod,úgy tettem,mint aki sikeresen visszazökkent a normális életbe-Mindig a fejébe veszi,hogy vásárolnia kell nekünk,ezúttal fejenként egy kocsi volt a jussunk. Én pedig ezt a csodás Chevroletet választottam
-Azért nem csodálatos-mosolygott
-Hát a te bogaradnál sokkal jobb-álltam elé csípőre tett kézzel,mire kiköpte a földre a rágóját,ami körülbelül két centire az új verdámtól tért földet
-Verseny?-nézett rám szúrós tekintettel
-A régi ralli pályán-szálltam bele a buliba
-Fél óra múlva-mondta Marilyn,majd beszállt az autójába-Még el kell intéznem egy-két dolgot
-Disszidálsz,mert beszartál,mi?-kacsintottam
-Hogyne-intett,majd elhajtott
Mivel fél óra múlva volt ez a bizonyos verseny,megragadtam az alkalmat és kiposztoltam mindenhova. Facebookra-a privát részre és a rajongói oldalra is(ezt majd részletezem),Twitterre és Instagramra-feltöltöttem egy képet a régi ralli pályáról és mellé írtam,hogy mikor hol,valamint csináltam egy videót amit gyorsan feldobtam a youtube csatornámra (erről is majd a későbbiekben,nyugi Savannah,mindent megtudsz majd).
Miután mindezzel kész lettem,pont maradt annyi időm,hogy átöltözzek,felkössem a hajam és sminkeljek.
Egy fekete,cipzáros haspólót vettem fel(a cipzárt nem húztam fel teljesen,hát gondolhatod nem vagyok én apáca),hozzá pedig egy elég rövid nadrágot vettem fel,amiből a fél fenekem kilógott.
Erős fekete füstös sminket kentem fel magamra,amit vörös rúzzsal társítottam. A hajamat pedig kivasaltam és kellőképpen feltupíroztam.
Mikor úgy éreztem,hogy mindennel kész vagyok,kocsiba ültem és elmentem a pályára. Eléggé meglepődtem,mennyi ember volt ott. Alig tudtam bejutni a kocsival a starthoz,teljesen elállták az utat.
-Kicsit álljatok már arrébb-nyomtam a dudát,mint az idióta.Mikor meglátott a tömeg,félreálltak,de eléggé megosztottam a népséget.Az emberek fele éljenzett,a másik fele kurva anyázott.
Fúúúúj-Hallottam valami SWAG gyerek üvöltését
-Tudod kinek üvölts a pofájába te pöcsömöccse szarházi-mutattam neki a harmadik és egyben legszebb ujjamat,közben pedig továbbgurultam és elfoglaltam a helyem a startvonalnál. Elégedetlenül konstatáltam,hogy Marilyn még sehol
-Mi ez te?-futott oda hozzám Mattie,majd szájon csókolt,mire a tömeg éljenzett. (Egyébként a tömeget ne úgy képzeld el,mint egy El Classicon,mondjuk úgy,hogy nem voltak sokan,de kevesen se)
-Random összerittyentettünk egy kis bulit-mosolyogtam
-Hát én neked szurkolok-kacsintott,majd távolabb állt,hogy végig mérhessen-Főleg emiatt a naci miatt
-Szép emlékek mi?-kérdeztem,emlékeztetve a pár hónapja történtekre.Azt hiszem májusban volt,mikor ezzel a nacival jelentem meg az iskolába. Mattie rögtön beráncigált a fiú öltözőbe (mentségünkre legyen szólva,hogy épp nem volt benn senki és azt hittük,hogy egy darabig senki sem szeretne átöltözni) és nos..elég közel kerültünk egymáshoz. Csakhogy valami alsóbb éves ribanc,aki féltékeny rám mert Mattiebe szerelmes,felnyomott minket az igazgatónál. Mondanom sem kell,elég nagy botrányt keltettünk,két hónapig ettől zengett az egész környék. A bátyám sem volt elragadtatva,mikor meghallotta,hogy a drága húgocskája mit művel,mikor senki se látja.
-Legszebb emlékeim egyike-mosolygott vadul.Hirtelen hangos dudaszót hallottunk.
-Megjöttem nyomorékok-szállt ki a kocsijából Marilyn
-Na mi van leszbi?Még visszamondhatod,ha félsz tőlem-nevettem
-Simán leverlek-adta alám a lovat,majd mindketten beültünk a kocsiba.
Brittany vállalta el a ,,ringes maca" szerepét. Igazából nem tudom,autóversenynél hogy nevezik azokat a lányokat,akik zászlót lengetnek(ami jelen esetben konyharuha volt),ezért marad a ringes maca
-Három-kezdett el számolni Mattie húga,mi pedig összemosolyogtunk Marilynnel-Kettő-hangzott el a következő szám,itt már kezdtem ideges lenni- RAJT
-Mit keresel itt?!-kérdeztem kissé felháborodottan
-Gondoltam megleplek-túrt bele a hajába. Istenem,mennyire jól nézett ki. Az ágyamon feküdt,félmeztelenül. Nem gondoltam,hogy ennyire izmos a hasa,szóval mikor megláttam a hat kockát,egy pillanatra lefagytam.Tudom,hogy soha nem tetszettek az ilyen srácok,de érte még te is meghalnál.Vagyis...érted...
-Nyalnád róla a vodkát,mi?-kelt ki az ágyból
-Ne ragadtasd el magad vörös-próbáltam adni a keményet,ami valljuk be egyre kevésbé ment.
-Azért te se vagy rossz így még kevesebb ruhába-húzott közelebb magához,majd belemarkolt a fenekembe.
-Nem rossz?-fagytam le egy pillanatra,majd eltoltam magamtól-Ennyit kapok?
-Hát majd ha kipróbállak-mutatott a háta mögé,az ágyra-akkor alkotok teljes véleményt
-Nem fogsz kipróbálni-mondtam most már teljes komolysággal,miközben a szekrényem felé mentem,hogy felkapjak magamra valami hacukát
-Most megsértődtél?-kérdezte
-Nem vagyok az a sértődős típus-vágtam rá rögtön. Épp úgy,ahogy régen mi veszekedtünk. Meg sem vártam,hogy feltedd a kérdést,közbevágtam és leráztam egy hideg mondattal
-Nem úgy tűnik-jött közelebb,miközben a pikachus pólómat vettem fel
-Nem tehetek róla,hogy látássérült vagy-tettem hozzá hűvösen ismét
-Ne durcizz már-mondta,miközben magához húzott és megölelt,mit sem törődve azzal,hogy épp a nadrágomat próbáltam felvenni
-Öltöznék-löktem arrébb
-De ne csináld már ezt-fogta a fejét-Mit vagy úgy oda?
-Nem vagyok oda. Inkább menj el,jó?
-Nem értem mi a fasz történt-emelte fel a hangját
-Miért vagy ideges?Egyszerűen csak nincsen kedvem ehhez
-Mihez?!
-Hozzád-kiabáltam,majd hirtelen lépteket hallottunk.Valaki jött felfele a lépcsőn
-Hallottad mit mondott Jade.Azt akarja,hogy menj el-szólt a már ajtóban álló Mattie
-Már csak te hiányoztál-forgatta a szemét Nate
-Neki hiányoztam-mutatott rám-Úgyhogy ha fontos neked most elmész,vagy én raklak ki
-Szeretnéd,hogy elmenjek?-fordult oda hozzám Nate
-Miért lennél olyannal,aki csak simán ,,nem rossz"?-kérdeztem vissza,szinte könnyezve
-Ha ezen annyira felkapod a vizet,akkor nem is érdekelsz-mondta
-Akkor meg arra a kijárat-mutatott az ajtó fele Mattie.Nate nem mondott semmit,csak kisétált. Mattievel egymás szemébe néztünk,de semmit sem szóltunk amíg nem hallottuk a bejárati ajtó csapódását
-Mi a faszomért van ez itt?És mi történt?!-jött oda hozzám,majd beletúrt a hajamba mindkét kezével és a nyakamat kezdte el simogatni
-Eszembe juttatott valamit-kezdtem el sírni.Megpróbáltam elkerülni a tekintetét
-Mit juttatott eszedbe?-kérdezte aggódva,de nem bírtam válaszolni.Tudja,mert neki is elmondtam,hogy mennyit piszkáltak régen a súlyom miatt.Ezért persze nem Nate a hibás és nem is mondott igazából semmi sértőt,de volt valami a hangjában...
-Csak....-szipogtam,de nem tudtam tovább mondani
-Mi csak?Nézz rám Jade-próbálta felvenni a szemkontaktust,de mivel látta,hogy úgysem fog sikerülni,magához húzott
Legalább másfél órán át sírtam,közben az ágyra ültünk és úgy húzott magához. Szépen lassan (nagyon lassan) sikerült lehiggadnom
-Jaj cicám-puszilta meg az arcomat
-Nem sétálunk egyet?-néztem rá
-Persze,mehetünk. A helyedben mondjuk megnézném a sminkemet,bár nekem így is tökéletes vagy, te sipákolnál ha így kiengednélek az utcára-mondta mosolyogva. Természetesen megijedtem és futottam a tükörhöz,mint valami eszelős idióta és az arcom se sejtetett rólam jót. Eléggé ocsmány volt a lefojt smink és a duzzadt szemek.
Miközben lemostam és újrafestettem a sminkem,Mattie kaja után indult. Két perc múlva boldogan jött fel
-Ez finom-beszélt teli szájjal
-Az sonkás pizza?-néztem rá a tükörből
-Aha-mondta,majd egy óriásit harapott
-Az már egy hetes szerintem-mondtam teljes nyugalommal. Mattie már nem volt ennyire békés,mikor meghallotta az előbbi mondatot ,szaladt is a WC-be. Az összes amit hallottam az a csapvíz csobogása és olyan köhögő hang,amit az anorexek hallatnak mikor épp hánytatják magukat.Mi aztán tudjuk milyen hangokat adnak ki a rexik ugye,Savannah?
-Mondhattad volna előbb is-jött vissza a szobába sápadt arccal a drága
-Ha nem kutakodnál a MI hűtőnkben-emeltem ki a szám/személyt-akkor nem lett volna ez
-Inkább menjünk sétálni-fogta meg a kezem,majd elindultunk a sötét utcán. A közvilágítást ilyenkor mindig kikapcsolták,máig tisztázatlan okokból. Oké,igazából mindenki tudta,hogy a gettó miatt. A polgármester nem bírta a feketéket,ezért náluk és a körzetükben éjjel nem tartott sokáig a világosság. Egész jól hozzá lehetett szokni,bár amikor ideköltöztünk elég necces volt. Elmentem deszkázni éjjel,amikor még működtek a lámpák,aztán hirtelen minden elsötétült én meg természetesen nekicsörtettem egy autónak.Nem lett komolyabb bajom,csak megijedtem. Akkor találkoztam először Jimmy barátommal.
Talán a sokk miatt is sírtam el magam a földön feküdve,de nyilván közrejátszott,hogy fájdítottam a csuklómat. Ő épp a házuk előtt ült és cigizett,mikor észrevett és odajött hozzám.
-Hogy vagy?-kérdezte meg rögtön. Először köpni-nyelni nem tudtam annyira jól nézett ki már akkor is. Félmeztelen volt,összekócolt barna haját fújta a kellemes éjjeli szél,a piercingjebe pedig egyenesen szerelmes lettem
-Jól,köszi-köszöntem meg,mikor felsegített
-Egyébként Jimmy vagyok-mutatkozott be
-Jade-mosolyogtam. Rögtön be is hívott magukhoz,aggódott,hogy hogy van a csuklóm,aztán mikor tudomásul vette,hogy teljesen jól vagyok,marasztalt és beszélgettünk. Hát így ismerkedtünk meg. Nyilván őt sem bírtad volna,a pck már riasztanak,mindenkit megvetsz aki kicsit is más. Tudom,hogy halottról jót vagy semmit,de ezt a fajta viselkedést mindig is ki nem állhattam és most már még inkább megvetem az olyan embereket,mint te. Sajnálom Savannah.
-Min akadtál ki ennyire?-kérdezte Mattie,miközben sétáltunk az úttest közepén
-Mármint?
-Mármint mit mondott?
-Nem fontos-tereltem a témát
-Duci Jade?-kérdezi,mert ő pontosan tudja,hogy mi történt régen
-Hát..körülbelül...-helyeseltem halkan
-Nem tudhatja ,hogy mi történt,nem?
-Dehogy. Nem is ismer
-Akkor ne hibáztasd
-Nem hibáztatom,de tudod mennyire fáj ezt
-Persze,hogy tudom-húzott közelebb magához,majd puszit nyomott a homlokomra
-Tudod ki jutott most eszembe?
-Na?
-Hát Jimmy-mosolyogtam
-Ja,hova tűnt az a gyerek?Már hetek óta nem hallani felőle
-Nem tudom,biztos megint elment-gondolkodtam. Sokszor veszekedtek a mostohaanyjával (a vér szerinti anyja meghalt,az édesapja pedig elvett egy boszorkányt,ahogy az általában lenni szokott),ilyenkor pedig mindig elutazott. Azt senki sem tudta,hogy hova,de mikor újra hazajött boldog volt és teljesen jól volt,így aztán sosem aggódtunk.
-Szerintem nem.Akkor dobott volna neked sms-t,nem?-kérdezte bizonytalanul
-Hát,szokott általában
-Na,akkor kopogjunk be hozzájuk-lelkesült fel,majd mivel a házuk előtt álltunk,kaptunk is a lehetőségen. Nem kellett sokat várnunk,az apja ajtót is nyitott
-Jó napot-köszöntünk mosolyogva,illedelmesen.
-Gondolom Jimmyt keresitek-találta ki,majd arrébb állt,hogy betudjunk menni-tudjátok merre
Gyorsan bementünk a házba és végigmentünk a folyosón. Igyekeztünk minél messzebb kerülni az apjától. Nem igazán bírtuk,nem egy álomszülő. Nem veri Jimmyt meg nem is alkesz,semmi ilyesmi...Csak olyan furcsán viselkedett mindig. Nem tudom megmagyarázni,egyszerűen olyan hideg volt az egész ember
-Mért nem hallani rólad ember?-kérdezte Mattie,mikor benyitott a szobába
-Jaj srácok..-ült fapofával az ablak alatt,kezében a telefonjával.
-Mi a baj?-ültem mellé,majd nyomtam egy puszit az arcára. Mattievel kezet fogtak,majd ő is leült Jimmy másik oldalára
-Csaj miatt vagy padlón,mi?-kérdezi Matthew
-Hát ja-túrt bele Jimmy a hajába,majd eldobta a telefont
-Mi történt?-kérdeztem,miközben vele szembe helyezkedtem el
-Asszem' rossz csajba estem bele-fogta a fejét a drágaság és próbálta kerülni a szemkontaktust
-Mért lenne rossz?És ki az?-próbáltam a szemébe nézni,ami nem igen akart sikerülni
-Úgysem szeretne belém soha-rázta a fejét,a hangja pedig annyira keserű volt,hogy el tudtam volna sírni magam
-Miért ne?Beléd bárki beléd tud-mosolyogtam,majd két oldalról gyengéden megfogtam az arcát és felemeltem,hogy rá tudjak nézni. Szegény srác könnyezett
-Belém?Ugyan. Ő túl jó-forgatta a szemét
-Jaj ne hisztizz már.-nevettem-Eléred te amit akarsz és ezt mindketten jól tudjuk
-Ugyan öcsi nemár. Ez tök szánalmas. Kelj fel és szerezd meg. Ha nagyon akarod úgyis a tiéd lesz. Ha meg itt sírsz azzal semmire sem mész-keményített be Mattie
-Szerintem elmegyek megint-kelt fel és elkezdett pakolni
-Hova?Nem!-fogtam le a kezét
-Jade ne csináld ezt kérlek-nézett mélyen a szemembe
-Mit?Akárhányszor van valami elmész.. Azt se tudjuk hova,csak elhúzod a csíkot. A problémákat meg kell oldani,nem elmenekülni előlük
-Ez nem ilyen egyszerű-emelte fel kicsit a hangját
-De,az!Itt vagyunk és segítünk tudod jól.
-De nekem nem kell senki segítsége,nem érted?-most már sokkal jobban kiabált,mint eddig. Sose veszekedtünk és sose beszélt velem ilyen hangnemben. Eléggé rám ijesztett,hátráltam is pár lépést. Mattie,látva ezt a jelenetsort,szorosan elém állt
-Nyugi tesó. Nem kell felkapni a vizet
-Nem kapom fel,csak gecire elegem van mindenből-üvöltözött
-Vedd már lejjebb a hangerőt baszdmeg, halálra ijeszted Jadet,ő nem tudja milyen idegbeteg vagy-emelte fel Mattie is a hangját. Ezt a mondatát nem igazán értettem,de nem is tudtam erre koncentrálni,teljesen ledöbbentem
-Nem is kell,hogy megismerjen. Nem is kellett volna megismernünk egymást-kiabált tovább
-MI?!-löktem arrébb Mattiet,hogy Jimmy szemébe nézzek
-Istenem-sóhajtott.-Inkább elmegyek
-Jó. De majd csak akkor gyere vissza,ha lenyugodtál-mondta Mattie,majd intett,hogy menjünk
-Én még nem megyek-néztem rá karba tett kézzel
-Nem fogom hagyni,hogy ezzel a dühöngő idiótával maradj-mutatott a már az ajtóban álló Mattie Jimmyre
-Pedig hagyni fogod. Szeretnék beszélni vele-néztem mélyen Mattie szemébe. Nagy nehezen megnyertem csatát,amelyet mély szemkontaktussal vívtunk,úgyhogy M. kiment a házból
-Jimmy..-kezdtem hozzá nagyot sóhajtva
-Ne mondj semmit,nem kell-mondta teljesen hűvösen
-De szeretnék-simítottam végig a karját,amitől egy percre lefagyott
-Ne csináld ezt-rázta a fejét
-Mit?-néztem furcsán
-Ne próbálj maradásra bírni-pakolta tovább a cuccait
-Csak azért mondod ezt,mert tudod,hogy itt tudlak tartani-kulcsoltam össze a kezemet
-Nem ezt mondtam-húzta enyhe mosolyra a száját
-Ezt mondanod sem kell
-Nem akarok itt maradni most
-Mért?Mattie segít neked..És én is,tudod-próbáltam felvenni a szemkontaktust,amit már megint nem akart hagyni
-De nem kell segítség. Elmegyek,jól leszek,visszajövök. Tudod,hogy ez segít-nézett rám épp csak egy pillanatra-De engem idegesít,hogy nem tudom hol vagy és mi történik veled-lettem kicsit ideges
-Nem mindegy kicsim?Visszajövök és jó lesz,na-jött oda hozzám,átkarolt és a hátamat simogatta
-Nem,nem mindegy-durciztam
-Hagyj már elmenni-nevetett
-Látod most is nevetsz. Megnevettettelek baszdmeg. Akkor meg minek elmenni?!-kérdeztem mosolyogva
-Most mit mondjak neked?-kérdezte,majd közelebb húzott magához,összeért az orrunk
-Azt,hogy nem mész el-túrtam bele a hajába-Hanem itt maradsz velem
-Istenem-húzott közel magához,majd jó szorosan átölelt
-Na?-kérdeztem a döntését várva
-Eddig nem könyörögtél,hogy maradjak-mondta,a hangjában pedig kis csalódottságot véltem felfedezni
-Eddig nem láttam,mennyire össze vagy törve-kontráztam rá
-És mégis mit kezdenél velem?-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen
-Nem tudom. Azt mondtad szeretsz túrázni.Én elmegyek veled.Vagy..szeretsz filmet nézni. Mozizunk egyet.Vagy..-kezdtem bele,de félbe szakított
-Jó,jó. Elég-mosolygott
-Maradsz?-néztem rá bociszemekkel
-A kurva életbe Jade-túrt bele a hajába.
-Ez azt jelenti,hogy maradsz?-mosolyogtam
-Maradok.De menj haza,aludj egyet.
-Jössz velem és filmet nézünk.
-Jade...hajnal négy van
-És?
-És?!Aludni kéne
-Úgy nézek ki,mint aki aludni szeretne?
-Nem,inkább mint aki kíván engem-kacsintott
-Ne ragadtasd el magad-mosolyogtam
-Elutazom!-jelentette ki határozottan,majd felkapta a táskáját,de visszafogtam
-Nem mész sehova. Legalábbis nélkülem nem-mosolyogtam
-Hát nélküled elég nehezen jutok be az ágyadba-kacsintott ismét
-Az ágyamba bejuthatsz,de a bugyimba nem-mosolyogtam
-Tudod,hogy ez csak egy poén és én nem Mattie vagyok-váltott kicsit komolyabbra
-Persze.-mondtam-De megyünk?
-Hova?
-Filmezni.Nem hagylak egyedül
-Jade...-nyüszögött
-Nem!Nincs nyüszi!Nem érdekel. Jössz és kész-fogtam meg a csuklóját
-De tüzes itt valaki-mosolygott
-Gyere már-húztam magammal
-Megyek,megyek-nyugtatgatott,majd hazamentünk. Mattie még mindig nem volt otthon,aminek külön örültem is,hiszen csodák csodájára Jimmyért sem rajongott kifejezetten
-Mit nézünk?-kérdezte
-Mit szeretnél?-kérdeztem vissza
-Amit te-adott egyszerű választ
-Nem tudom mit akarok.-mosolyogtam
-Akard a nagyfiúkat-választott végre filmet
-Jó,akkor azt akarom-mondtam,majd bementünk a szobámba és elindítottam a filmet. Elhelyezkedtünk az ágyon(először ő ült le,nekidőlve a párnáknak,én pedig az ölében pihentem),majd kezdődhetett a nevetés.
-Amúgy mért nem akarod,hogy elmenjek?-hozta fel az előző témát
-Idegesít,hogy nem tudom hol vagy,kivel vagy,mi történik veled...
-De mindig egészségesen jövök vissza
-De nem ez a lényeg-fordultam meg,majd leültem vele szemben,törökülésben
-Akkor?-nézett komolyan
-Jó,most nem úgy értettem...Tudod,hogy az is fontos,csak..Csak nem tudok olyankor rólad semmit és szar úgy élni tudod?!Neked milyen lenne,ha eltűnne valaki csak úgy hirtelen az életedből,akit nagyon szeretsz?!
-Eret vágnék,ha eltűnnél-hajtotta le a fejét,majd a karkötőjével kezdett el babrálni,ami igazából az én karkötőm volt. Egyszerű a történet. Amikor még csak pár hónapja ismertük egymást,kihívott,hogy sétáljunk. Leültünk valami mezőre és süttettük magunkat. Közben meglátta a kezemen lévő bőr karkötőt,ami annyira megtetszett neki,hogy fogta magát,leszedte rólam és a fonott,fekete kis bőrlánc azóta is a bal csuklóján virít
-Na látod.Bár nem magamról beszéltem,de legalább érted-mosolyogtam halványan
-Én viszont rólad beszéltem-mondta. Igazából csak tippelek,hogy ezt mondta-e,mivel dünnyögött az orra alatt
-Mi?-kérdeztem vissza
-Mindegy-kapta fel a fejét,majd lemászott az ágyról
-Most hova mész?-kérdeztem
-Haza-sóhajtott
-Mért?-lepődtem meg
-Jade,nincs kedvem lazulni-ráncolta össze a homlokát
-Nem hagyom,hogy hazamenj,mert akkor meg elmész a picsába-lettem ideges
-Nem megyek el,ígérem.
-Megesküszöl?-kérdezek vissza
-Megesküszöm-ölelt át jó szorosan,belepuszilt a hajamba,majd elment
Nem tudtam mit tegyek. Teljesen lenyugodtam,hisz megesküdött rá,hogy nem megy el,viszont kicsit ideges voltam,hogy nem tudom mit fog csinálni. Egy időben eret vágott(még mindig látszik a kezén a nyoma) és féltem,hogy megint megpróbálja. Ellenben zaklatni se szerettem volna sms-sel vagy telefonnal,hiszen látszott rajta,hogy egyedül szeretett volna lenni. Így hát megpróbáltam elterelni a gondolataimat és végignéztem a Nagyfiúkat. Jobban mondva végig néztem volna,ha nem aludtam volna el.
Reggel arra keltem,hogy egyenesen a szemembe sütött a nap.Úgy égetett,hogy azt hittem lángokban ég a testem. Szépen,lassan kikászálódtam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe és felsikítottam. A tegnapi sminkemet sikeresen nem mostam le,ezért úgy néztem ki,akár egy zombi.
Gyorsan lemostam és fogat mostam. Ezután a konyha felé vettem az irányt,valami gyümölcsöt keresve
-Reggelt-intett a bátyám
-Csá-köszöntem vissza,majd a gyümölcskosár felé vettem az irányt
-Mizu?-próbált beszélgetni
-Fáradt vagyok.-jelentettem ki,miközben felkaptam egy almát. Ki akartam menni futni,de nem egészen jött össze
-Mért vagy ilyen?-állta el előttem az utat a bátyám
-Milyen?-kérdeztem,miközben próbáltam kijutni a házból,ami nem sikerült.
-Ilyen bunkó
-Nem vagyok bunkó
-Nekem nem úgy tűnik-megfogta mindkét karomat és óvatosan lefogott,hogy érezzem a törődést..
-Elengednél?
-Nem. Ha ez Savannah miatt van..-kezdett bele,de elhallgattattam
-Muszáj mindig eszembe juttatnod?!Így is minden nap bennem van,nem kell,hogy rátegyél egy lapáttal-lettem ideges
-Nem tudom mért jöttem veled ide,ha úgy utálsz,mint a szart
-Ezt úgy mondod,mintha én mondtam volna,hogy gyere mikor mindketten tudjuk,hogy ez nem igaz.
-Tudod mit?!-kérdezte,majd elengedett és elállt az utamból-Mehetsz
-Végre hozol egy értelmes döntést a kibaszott retkes semmit sem érő életedben
-Remélem boldog vagy-mondta,majd felment a szobájába,én pedig kimentem futni
Tettem egy jó nagy kört a faluban..városban...mit tudom én mi ez. Szóval tettem egy nagy kört ezen a településen,körülbelül másfél óra futás után értem csak haza. Teljesen leizzadtam,a szívem csak úgy kalapált,járni alig bírtam (rossz csukát vettem fel,így K.O. a talpamnak),de mindezek ellenére is teljesen megérte.
Mikor magamhoz tértem,az első dolgom volt felmenni a fürdőbe és venni egy jó forró zuhanyt. Ezután felöltöztem és gondoltam megnézem telefonról a Facebookot,de akkor észrevettem,hogy sms-em jött. Láttam,hogy Jimmy küldte. Először féltem megnyitni,rossz érzésem volt.Vettem egy mély levegőt és rákattintottam az üzenetre
Jimmy: Nemsokára jövök.Ne haragudj...♥
Hogy mi? De..megesküdött,hogy nem megy el.Megígérte. Megnéztem,mikor jött az üzenet. Másfél órával azután,hogy elment innen. Nyilván összepakolt és rögtön ment is.
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Teljesen kiakadtam. Sétáltam fel-alá a házban,egyre idegesebben és idegesebben,majd szétvetett az ideg. Gondoltam egyet és felhívtam Mattie-t,hogy jöjjön át,szerencsére körülbelül öt perc múlva itt is volt
-Mi a baj,cicukám?Jól eltűntél Jimmyvel tegnap-csókolt szájon köszönésképp
-Megígérte,hogy nem megy el és nézd-mutattam az sms-t
-A kis.....-kezdte,de nem fejezte be-Nyugi.Szard le. Úgyis vissza jön.
-De megesküdött,hogy nem megy el,érted?!-hisztiztem
-Én értem,de attól,hogy hisztizel,nem lesz jobb.Amúgy Marilyn üzeni,hogy menj a rock shopba,ott vár.
-Hogyne,hát én be nem teszem oda a lábam az is biztos
-Ja,Nate miatt mi?-kérdezi.-Elviszlek és bemegyek veled
-Nagylány vagyok már megoldom. De a fuvart elfogadom-nevettem,majd beültünk a kocsiba és elvitt a boltba
-Biztos ne menjek be veled?-kérdezte,mikor leparkolt a bolt elé
-Biztos,de azért kössz-adtam neki egy szájra puszit,majd bementem a boltba
-Heló-köszönt Marilyn mikor meglátott
-Szia-köszöntem vissza mosolyogva,majd megöleltem-Mehetünk?
-Inkább mesélj-rángatta a kezeimet
-Mit?-kérdezem,mint aki nem tudná miről akar hallani
-Nate-suttogta
-Hagyjál,inkább menjünk-ragadtam meg a kezét és elkezdtem kifelé húzni,amikor..
-Jade,várj-hallottam a hátam mögül a hangot
-Igen?-fordultam hátra
-Beszéljünk-nézegette a cipőjét Nate
-Kinn megvárlak-vágta rá egyből Marilyn,majd kiment a boltból
-Mond-szóltam Natehez,mikor a barátnőm már kisétált az ajtón
-Hát csak nem értettem a tegnapit
-Mit nem értettél?
-Nem mondtam semmit és kiakadtál
-Jó,inkább hagyjuk.
-Nem,mert megint durcizni fogsz
-Nem durcizok-vágtam rá egyből
-Nem,mi?-kérdezte mosolyra húzva a száját.
-Hát nem-nyújtottam ki a nyelvem
-Na gyere ide szépen-húzott közelebb magához és megpróbált megcsókolni,de nem hagytam
-Nana-néztem rá mosolyogva
-Nem kapok?Pedig éjjel mennyire élvezted
-Nem mondtam,hogy élveztem-mosolyogtam
-Ne kezd megint-markolt bele a fenekembe
-De te se!-mondtam,majd elindultam kifelé
-Hová mész?
-Marilynhez-adtam az egyszerű választ
-Miért?
-Mert már egy ideje vár
-Még várhat egy kicsit-mosolygott
-Nem,nem várhat-jelentettem ki mosolyogva,majd kisétáltam az ajtón
-Na?-kérdezi Marilyn
-Semmi-legyintettem,majd elindultunk hozzám
-Mi van veled?-érdeklődött
-Összebalhéztam tesómmal,de amúgy semmi. Veled?-kérdeztem vissza
-Miért mi volt?
-Nem fontos-legyintettem ismét
-Ne mond már ezt mindenre
-Nem mindenre. Például Oliver Skyses-ra se mondom azt,hogy nem fontos . Ő fontos-jelentettem ki határozottan
-Ne faszoskodj már..-azt hiszem ezt mondta,de nem vagyok benne biztos,hisz mikor bekanyarodtunk az utcába,megpillantottam egy vörös kocsit a házunk előtt.
-Úr...isten!-ámuldoztam,mikor már a kocsiból kiszálltunk és én körbesétálva figyeltem a Kis Piros Tűzgolyót
-Mi ez?-kérdezi Marilyn,aki értetlenül áll a dolgokkal szemben
-A kocsim-jelentettem ki kissé bizonytalanul
-Határozottság odabasz.-nevetett,majd ő is megcsodálta-Ez a tied?
-A mama vette-váltottam egy percre komolyra.Tudod,úgy tettem,mint aki sikeresen visszazökkent a normális életbe-Mindig a fejébe veszi,hogy vásárolnia kell nekünk,ezúttal fejenként egy kocsi volt a jussunk. Én pedig ezt a csodás Chevroletet választottam
-Azért nem csodálatos-mosolygott
-Hát a te bogaradnál sokkal jobb-álltam elé csípőre tett kézzel,mire kiköpte a földre a rágóját,ami körülbelül két centire az új verdámtól tért földet
-Verseny?-nézett rám szúrós tekintettel
-A régi ralli pályán-szálltam bele a buliba
-Fél óra múlva-mondta Marilyn,majd beszállt az autójába-Még el kell intéznem egy-két dolgot
-Disszidálsz,mert beszartál,mi?-kacsintottam
-Hogyne-intett,majd elhajtott
Mivel fél óra múlva volt ez a bizonyos verseny,megragadtam az alkalmat és kiposztoltam mindenhova. Facebookra-a privát részre és a rajongói oldalra is(ezt majd részletezem),Twitterre és Instagramra-feltöltöttem egy képet a régi ralli pályáról és mellé írtam,hogy mikor hol,valamint csináltam egy videót amit gyorsan feldobtam a youtube csatornámra (erről is majd a későbbiekben,nyugi Savannah,mindent megtudsz majd).
Miután mindezzel kész lettem,pont maradt annyi időm,hogy átöltözzek,felkössem a hajam és sminkeljek.
Egy fekete,cipzáros haspólót vettem fel(a cipzárt nem húztam fel teljesen,hát gondolhatod nem vagyok én apáca),hozzá pedig egy elég rövid nadrágot vettem fel,amiből a fél fenekem kilógott.
Erős fekete füstös sminket kentem fel magamra,amit vörös rúzzsal társítottam. A hajamat pedig kivasaltam és kellőképpen feltupíroztam.
Mikor úgy éreztem,hogy mindennel kész vagyok,kocsiba ültem és elmentem a pályára. Eléggé meglepődtem,mennyi ember volt ott. Alig tudtam bejutni a kocsival a starthoz,teljesen elállták az utat.
-Kicsit álljatok már arrébb-nyomtam a dudát,mint az idióta.Mikor meglátott a tömeg,félreálltak,de eléggé megosztottam a népséget.Az emberek fele éljenzett,a másik fele kurva anyázott.
Fúúúúj-Hallottam valami SWAG gyerek üvöltését
-Tudod kinek üvölts a pofájába te pöcsömöccse szarházi-mutattam neki a harmadik és egyben legszebb ujjamat,közben pedig továbbgurultam és elfoglaltam a helyem a startvonalnál. Elégedetlenül konstatáltam,hogy Marilyn még sehol
-Mi ez te?-futott oda hozzám Mattie,majd szájon csókolt,mire a tömeg éljenzett. (Egyébként a tömeget ne úgy képzeld el,mint egy El Classicon,mondjuk úgy,hogy nem voltak sokan,de kevesen se)
-Random összerittyentettünk egy kis bulit-mosolyogtam
-Hát én neked szurkolok-kacsintott,majd távolabb állt,hogy végig mérhessen-Főleg emiatt a naci miatt
-Szép emlékek mi?-kérdeztem,emlékeztetve a pár hónapja történtekre.Azt hiszem májusban volt,mikor ezzel a nacival jelentem meg az iskolába. Mattie rögtön beráncigált a fiú öltözőbe (mentségünkre legyen szólva,hogy épp nem volt benn senki és azt hittük,hogy egy darabig senki sem szeretne átöltözni) és nos..elég közel kerültünk egymáshoz. Csakhogy valami alsóbb éves ribanc,aki féltékeny rám mert Mattiebe szerelmes,felnyomott minket az igazgatónál. Mondanom sem kell,elég nagy botrányt keltettünk,két hónapig ettől zengett az egész környék. A bátyám sem volt elragadtatva,mikor meghallotta,hogy a drága húgocskája mit művel,mikor senki se látja.
-Legszebb emlékeim egyike-mosolygott vadul.Hirtelen hangos dudaszót hallottunk.
-Megjöttem nyomorékok-szállt ki a kocsijából Marilyn
-Na mi van leszbi?Még visszamondhatod,ha félsz tőlem-nevettem
-Simán leverlek-adta alám a lovat,majd mindketten beültünk a kocsiba.
Brittany vállalta el a ,,ringes maca" szerepét. Igazából nem tudom,autóversenynél hogy nevezik azokat a lányokat,akik zászlót lengetnek(ami jelen esetben konyharuha volt),ezért marad a ringes maca
-Három-kezdett el számolni Mattie húga,mi pedig összemosolyogtunk Marilynnel-Kettő-hangzott el a következő szám,itt már kezdtem ideges lenni- RAJT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése