7. Fejezet

A melltartómat egy az egyben széttépte,már csak a bugyim maradt hátra.Hirtelen neszt hallott az egyik bokorból..........

Egy percre mindketten lefagytunk. Nem sokkal később észhez tértem,elkezdtem sikoltozni és rúgkapálni,hátha jön valaki és a segítségemre siet. De nem így történt,biztos csak egy mókus volt.

A következő,amire emlékszem,hogy a kórházban feküdtem

Mikor teljesen magamhoz tértem,körülnéztem. A kórteremben feküdtem,mellettem mindenki aludt és mikor kinéztem az ablakon láttam,hogy hajnalodott. Először nem értettem,mit keresek ott,nem emlékeztem arra,mi is történt velem. Hirtelen azt hittem,egy horrorfilmbe csöppentem,így gyorsan felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt. 

Mikor kiléptem a folyosóra,csend volt. Először nővéreket se láttam. Mikor kiléptél a teremből,szemben találtál egy pultot,aztán balra és jobbra is vezetett egy folyosó.Én a jobbra vezetőt választottam,így hát elindultam mezítláb a  hideg taposón. Csak sétáltam,sétáltam és sétáltam a folyosón,igazából nem tudom mért indultam útnak.Talán a kijáratot akartam volna megtalálni,már magam sem emlékszem. 

Mindenesetre a barangolás nem tartott sokáig

-Jade,ugye?-állított meg egy nővér,ezután megragadta a kezem és visszakísért a kórtermembe,majd befektetett az ágyba-Aludj még egy kicsit,később bejövök

-Mit keresek itt?-gondolkodtam,de még mindig nem esett le semmi

-Aludj,holnap megbeszéljük-takart be (bár a célja inkább az volt szerintem,hogy megfojtson),majd kiment a teremből,én pedig elaludtam

Pár órával később arra ébredtem,hogy a Nap kintről beszűrődő sugarai égetik az egész testem. Mikor kinyitottam a szemem és körülnéztem,felriadtam.Nem értettem még mindig semmit,ráadásul az éjszakai sétám se jutott először eszembe. Viszont mikor visszaemlékeztem,lenyugodtam,felültem az ágyon és megettem a reggelit,amit az ágy mellett találtam.

-Jó reggelt mindenkinek-lépett be két személy az ajtónkon. Az egyik egy nő volt,felismertem. Ő hozott ide vissza,vele találkoztam a folyosón éjszaka. Viszont a másik,a magas férfi egyáltalán nem volt ismerős. Mint később kiderült,ő volt az orvos

-Melyikőjük Jade?-tette fel a kérdést az ijesztő hangú férfi

-Én-válaszoltam unottan,majd mindkét kórházi dolgozó az én ágyam mellé lépett

-Tudja,hogy került ide?-jött a következő kérdés az orvostól

-Nem.-válaszoltam ismét unottan

-A helyzet az-vette át a szót a nővér,mielőtt egy zsörtölődő nézést vetett az orvosra,aki nem volt ezelőtt túl kedves-téged megerőszakoltak. Éjjel jelentette be egy idegen,hogy megtalált.A városi kórházba kerültél,tehát nem vagy messze az otthonodtól. Még két napig benntartunk,elvégzünk néhány vizsgálatot és mivel eddig úgy tűnik testileg jól vagy,hazamehetsz majd-mosolygott végül,majd mindketten várták a reakciómat. Mikor feltettem a következő kérdést,azt hiszem nem éppen azt kapták,amire vártak:

-Ki talált meg?-érdeklődtem

-Nem tudjuk. Csak felhívott,hogy ott vagy,megvárta,míg a kollégák kiértek a mentőkocsival,majd tiszteletét tette és tovább állt-fejezte ki tisztességesen a következőket: ,,lehet,hogy ő dugott meg,de ki tudja legalább felhívott minket,nem?És milyen jó arc,megvárta hogy kiérjünk. De aztán elment,nehogy lebukjon" Kösz baszdmeg-gondoltam magamban,de inkább nem mondtam ki

-Mindent értek,köszönöm-bólintottam-És mi a fenét csináljak itt?

-Hogy érted ezt?-kérdezett vissza elképedve az orvos

-Hát itt,a kórházban.-mutattam körbe,hogy felfogja,hol is vagyunk

-A kertbe kimehetsz,de a kórház területét nem hagyhatod el-jelentette ki mogorván,majd tovább állt

Csodásan éreztem magam. Ott voltam azon a büdös helyen (nem értettem mért büdös,nem steril szagnak kellett volna lennie?Ehelyett öreg nénik lábának ellenállhatatlan aromáját éreztem),semmit sem tudtam csinálni. Legalább Wifi lett volna,akkor nem a netemet kellett volna merítenem...Egy ideig csak ültem az ágyon,lógattam a lábam,körülnéztem,aztán ezt hamar meguntam. Sétálgattam a kórteremben,ami egy idő után nem engem zavart,hanem a nyolcvanéves nagyikat meg papikat,akikkel együtt kellett élnem.Gondoltam egyet és kimentem az udvarra. Kellemes idő volt,ugyan erősen sütött a nap,de kellemes szél fújt. Se nem meleg,se nem hideg;pont strandolásra alkalmas időt fogtam ki a bennfekvésre.
Elég sokat gondolkodtam azon,amit a nővér mondott:A helyzet az,hogy téged megerőszakoltak....
Ezen elvileg sírnom kellett volna és most sem ennyire leszarom stílusban kéne mesélnem neked,de hogy sírjak olyan dolog miatt,amire nem emlékszem? Ez olyan,mint ha meghalt a papád,mielőtt te megszülettél volna. Tudod ki ő,látod a képeket,de semmit nem vált ki belőled,hisz nem ismerted...
Sokat gondolkodtam ezen. Megpróbáltam visszaidézni a történteket. Tudtam,hogy nem lehetetlen,hiszen annyira nem voltam részeg,hogy ne tudtam volna emlékezni az éjszakára.
Sétáltam a gyönyörű kertben,ami néha kizökkentett a visszaeszmélésből. A fű élénk zöld volt,az égen egy felhő sem látszott. Rengeteg virágot ültettek,ami valahogy lenyugtatott minden embert. Láttam egy lányt,törökülésben ült a földön,a virágokat nézte. Könnyezett.Nem tudtam mit tegyek. Odamenjek?Vagy inkább hagyjam békén? Ezen nem sokáig tudtam agyalni,hisz akkor,ott minden beugrott. Hirtelen minden emlékkép visszatért.Ahogy elkezdtem hátrálni...aztán a fa megálljt parancsolt. Utána,ahogy hozzám ért..Nagyon erős volt. Rögtön leesett:Engem tényleg megerőszakoltak!
Hirtelen nem volt mi megtartson,lerogytam a földre.Ezt az érzést nem kívánom senkinek,még ma is libabőrös vagyok,ha visszagondolok rá. Az érzés,mikor szembesülsz azzal,hogy talán most ment tönkre az életed....ez az érzés felemészt.
Ültem a fűben,csak sírtam és sírtam. Nem tudtam abbahagyni. Volt egy pont,mikor már levegőt sem kaptam,annyira bőgtem. Teljesen megtörtem.
-Jade!-hallottam a hátam mögül a nevemet,de nem feleltem. Ami azt illeti még csak meg sem fordultam. Annyira a sírásra koncentráltam,hogy úgy tűnt,mintha ezt a kiáltást csak beképzeltem volna.
-Engem megerőszakoltak-dadogtam magam elé,majd elkezdtem a füvet tépdesni
-Jade,nyugodj meg-karolt át hátulról Zoe. Egyébként róla még nem is meséltem.
Zoe egyel jár alattam a suliba,szőke haja van,szemüveges és kitűnő. Tehát biztosan állíthatom,hogy a legenda a szőkékről(miszerint hülyék) igazából baromság.

Tavaly ért haza a két éves skóciai ,,kiruccanásából" ,amit azért kapott a sulitól,mert annyira jól tanul. Egyébként nem kockult bele,szóval a bulikban ő is benne van,de ő inkább az a bizonyos: ,,igyunk egy sört,táncoljunk és menjünk haza éjfélkor" na és a : ,,Nem,kösz nem drogozom" típusú lány.
-Mit keresel itt?-nyögtem ki körülbelül öt perc alatt a mondatot,miközben folyamatosan levegőért kapkodtam
-Gond van a szívemmel,ezért be kellett feküdnöm ide egy hete,körülbelül-taglalta-A kérdés az,hogy te mit keresel itt és miért sírsz?!
-Engem...-kezdtem el,de nem tudtam folytatni
-Megerőszakolták.Szerinted mért sír ennyire?-hallottam a hátam mögül egy férfi hangot. Hirtelen fel sem ismertem a saját bátyám hangját.
-Mit keresel itt?-kérdeztem,enyhe haraggal a hangomban
-Most már rájöttél mekkora állat vagy?Bulizol,piálsz és drogozol állandóan,most meg nyilván nem érted mért dugott meg az a senkiházi. Teljesen kifordultál magadból ember. Én értem,hogy fater dolgozik,muter meg bedilizett,de attól te még lehetnél normális. Csak,hogy tudd:Nem fogom hagyni,hogy feljelentsd azt a srácot. Nem fogom hagyni,mert megérdemelted! Kurvára megérdemelted,hogy megbasszon! És,ha most,ezután nem fogsz lehiggadni és normálisan élni,rohadjak meg rád küldöm,még ha a kibaszott pokolba jutok miatta akkor is! Ha ettől nem jön meg az eszed,vágd el a torkod!-üvöltött rám Dave,majd hót nyugodtan elment...
Közben nővérek és biztonságiak gyűltek körénk. A security egyből Dave után ment,a dolgozók pedig visszakísértek a szobámba. (Nem sokkal később kiderült,hogy egyébként rossz helyre fektettek be,így átkerültem Zoehoz.)
Miután berendezkedtem,bementem a fürdőbe,hogy megnézzem,hogy nézek ki. Elég rossz állapotban voltam. Smink nélkül már alapból nem tündöklök a ,,régi" fényemben,erre rátett egy lapáttal a sírás. A szemem feldagadt,vörös volt az egész arcom
-Szerintem jót tenne a kisasszonynak,ha megfürdene-jött be egy elég fiatal ápolónő. A tükrön keresztül néztem vissza rá,a válaszom pedig egy sima biccentés volt.
Zuhanyzás közben végig gondolkodtam. Hogy történhetett ez velem,Savannah? Semmit sem értek.Tényleg teljesen tönkrementem. Majd nekem is az lesz a végem,mint a sok tininek a híradóból?Az lesz velem,mint Amanda Toddal? Itt állok most előtted,teszem fel sorban a kérdéseket,te pedig nem válaszolsz. Mért nem válaszolsz?Mért nézel rám ilyen bambán?Csak pislogsz,de meg sem moccansz. Nem akarsz beszélni velem? Hullanak most is a könnyeim Savannah,figyelj már! Milyen hangosan kell ordítanom ahhoz,hogy meghalld? Megőrülök. Látod a hegeket az egész testemen?Ez mind miattad van. Nem válaszolsz soha! De ha nem válaszolsz úgysem,akkor minek keresel fel?Minek jelensz meg,miért jössz?!Ennek semmi értelme Savannah! Engedj el! Segíts,hogy elfelejtselek,mert nem bírom! Összeroppanok lelkileg,minden perc elmúltával egyre lejjebb vagyok a gödörben. Magam alá vágom a fát ezzel. Segíthetnél!Én is mindig segítettem neked! Hol vagy,mikor kellenél?Eltűntél...