6.Fejezet

Nos,ezt nem kellett volna,mivel a pult mögött nem más állt,mint Oliver...
És,hogy ki Oliver?Utálok róla beszélni,de a te kedvedért megteszem,Savannah
Oliver az én exem.A suliban ismertem meg,évfolyamtársam volt. Mikor megérkeztem az új gimibe,ez a barna hajú iszonyat jóképű srác volt az első,aki közeledett hozzám.

Teltek múltak a hetek,a hónapok és teljesen bele estem .Minden nap együtt lógtunk szünetekben,suli után,sokszor aludt nálam,illetve én nála. Nagyon jól elvoltunk együtt. Nem csak a szerelmem volt,hanem a legjobb barátom is.Tényleg mesébe illő kapcsolat volt,legalább is az elején.De aztán egyre többet veszekedtünk,a végén már értelmetlen és lényegtelen dolgokon is. Szinte minden nap sírtam,így úgy döntöttem,hogy szakítok. Ez meg is történt,őt sem érte váratlanul a dolog és úgy látszott,mint aki beletörődött. Ez a nyugodt állapot körülbelül két hétig tartott,aztán idegbeteg lett. Vissza akart kapni,amit persze én nem akartam,a végén már Mattie és Andy mindenhova eljöttek velem,mert Oliver mindig követett és nem akarták,hogy bajom essen. Egyszer volt az,hogy el akartam menni vásárolni,viszont egyikőjük se ért rá,én viszont untam,hogy követnek így elmentem egyedül. Kár volt,mivel Oliver megtalált és rám mászott,majd eltoltam,mire megütött..(így már értem a nevét: oliVER...)

-Gyönyörű vagy ma-vett észre az exem,mikor le akartam lépni

-Szia-köszöntem.Nem igazán tudtam,hogy viszonyuljak hozzá főleg úgy,hogy Mattie sehol.Mattietől kicsit tart Oliver,ezért is érzem Matthew mellett biztonságban magam.Viszont ő most sehol sincs

-Nyugi,nem fogok próbálkozni-mosolygott,bár ennek ellenére se tudtam,hogy higgyek-e neki-Kipróbálod?

-Mit?-kérdeztem

-Ezt -mutatott a DJ pultra-tudom,hogy imádod

-Hát,nem is tudom-hebegtem,mivel nem igazán bíztam benne

-Jaj,mi bajod lehet?-mosolygott. Csak ne nézne így.Még mindig zavarba jövök tőle

-Jó-adtam be a derekamat,majd közelebb mentem. Oli a pult mögé állított,utána szorosan mögém állt. Végigsimította a vállam,majd az egész karom,aztán megfogta mindkét kezemet.Zavarba jöttem,amit nyilván érzett,mivel miközben irányította a zenét,elkezdte csókolgatni a nyakamat.Hirtelen nem tudtam,hogy leállítsam,vagy inkább hagyjam. Szerencsére valakinek sikerült visszazökkenteni a valóságba

-Ki a kurva anyám hívott ilyen buzi DJ-t?Eltakarodsz Jadetől baszdmeg-hallottam a hátunk mögül az ismerős hangot-Lejátszod a mait,kifizetünk aztán meg ne lássunk,eredj a picsába-rángatta le rólam Mattie Olivert,majd a Matthew megragadta a kezem,kissé rászorított (nem fájdalmasan,csak hogy érezzem),aztán arrébb álltunk

-Ez mi a fasz volt?-kérdezte idegeseen

-Nem tudom-bámultam a cipőm orrát

-Nézz rám Jade-emelte fel az állam,ezzel elérte,hogy rá nézzek-Szereted?

Nem mondtam erre semmit. Nem is tudtam volna mondani semmit. Ott álltam előtte csöndben,csak néztem okosan és vártam,hogy szője a szokásos összeesküvés-elméleteit.

-Találkozgattok még,mi?Jó,hogy nem megdugatod vele magad a DJ pulton. Gondolkozz Jade,ez a srác kezet emelt rád pár hónapja!-kezdett el üvöltözni és nem csak a zene miatt váltott hangerőt

-Jó-jött ki az első értelmes mondat a számon.

-De nem jó. Megint közel akarod engedni magadhoz?!Te nem vagy normális-hajította el a sörös üveget a kezéből,amitől megijedtem és elkezdtem hátrálni-Én nem emelnék rád kezet

-Jó-mondtam közömbösen,majd jobbnak láttam,ha tovább állok

A kedvem kezdett laposodni,pedig a buli jobb volt,mint amit el tudtam képzelni. Mégis valami hiányzott. Teszem hozzá,ez az érzés nem jött volna elő,ha nem történt volna meg  az Oli-Mattie incidens. Rajtad kívül még sok minden hiányzott az életemből,ha jobban belegondolok.Az,hogy Mattievel alkalmanként lefeküdtem,nem töltötte ki bennem az űrt,ami az Oliverrel való szakításunk okozott. Az,hogy testileg rendben voltam,az nem minden. Lehet,hogy vissza akartam kapni az exem,lehet,hogy csak az érzés hiányzott,lehet,hogy csak újra szerelmes akartam lenni.

Viszont az a srác,akivel a következő percben találkoztam,később mindent megváltoztatott..

-Szia-köszönt egy idegen fiú

-Szia-köszöntem vissza. A srác körülbelül másfél fejjel volt magasabb nálam,barna haja kissé kócos volt ugyan, de elöl felállította,a szeme pedig mogyoróbarnán fénylett. Sima fehér pólót,szakadt farmernadrágot és egy bakancsot viselt. Kezében piás pohár és füstölgő cigi virított

-Benjamin vagyok-mutatkozott be mosolyogva-Apámtól vetted a lufikat, ő mondta,hogy azt mondtad keresselek

-Ja,már emlékszem-ugrott be a lufis bácsi a plázából,majd mosolyogva folytattam-Jade vagyok

-Ezt te szervezted,egyedül?!-nézett körbe ámuldozva

-Dehogy-mosolyogtam-A barátaim segítettek

-Nagyon király lett-mosolygott-Nem megyünk el sétálni?

-De elmehetünk-bólogattam-csak felkapok egy sört

-Hagyd,hozom-mosolygott,majd két perc múlva vissza is jött,kezében a sörömmel,majd elindultunk kicsit messzebb a pályától

-Egyébként idevalósi vagy?-kérdeztük szinkronban,majd elnevettük magunkat

-Én igen-mosolyogtam

-Én is-mosolygott vissza

-Esküszöm még életemben nem láttalak-kezdtem el gondolkodni

-Szerintem én se téged

-Egyedül jöttél a bulira?

-Nem,itt van néhány haverom,csak aztán elkeveredtünk,mint szokás szerint. Elindulunk együtt bulizni,aztán elvesztjük egymást,de haza mindig együtt megyünk-kezdett el mesélni. 

-Ebben a nagy tömegben nem nehéz elkeveredni-mutattam a hátam mögött tomboló embertömegre.

-Mondasz valamit.Te,figyelj.Van pasid?-tért rögtön a lényegre. Rögtön arra gondoltam:,,Nincs,de ha te kérdezed van"

-Nem,most nincs-adtam kicsit kedvesebb választ

-És szeretnél egyet?-jött az újabb kérdés.Nem volt olyan menő ez a srác,mint azt elsőre gondoltam

-Talán-nyögtem be kis gondolkodás után.Közben észrevettem,hogy elég sötét és kihalt helyre keveredtünk.-Nem akarunk vissza menni?

-Nem szeretnél kettesben maradni velem?-kérdezte,a hangja pedig furcsa volt. A szemében is láttam valamit.

-Inkább visszamennék a bulimra táncolni-mutattam visszafele,mintha láttuk volna a tömeget,ami persze nem volt így. De még a zenét is csak nagyon halkan hallottuk

-Szerintem még ellehetnénk kicsit itt,nem gondolod?-kezdett közeledni felém,én pedig kissé megijedtem és elkezdtem hátrálni

-Nem szeretnél vissza menni táncolni?-kérdeztem,miközben nem fejeztem be a hátrálást,mindennek ellenére megpróbáltam nyugodtnak tűnni

-Nem,nem igazán-rázta a fejét,miközben ő sem állt meg-Inkább kicsit közelebb kerülnék hozzád

-Én viszont nem szeretném ezt-nyeltem nagyot. Éreztem,hogy ennek nagyon rossz vége lesz.

-Szerinted engem érdekel az,hogy te szeretnéd-e?-kérdezte ravaszul mosolyogva

-Hát merem ajánlani,hogy érdekeljen-váltottam kissé bunkó hangnemben,de sajnos rosszkor,mivel nekimentem egy fának. Ez azt jelentette,hogy nem tudtam tovább távolodni Bentől

-Nana-mutatta fel a mutatóujját-Ne szemtelenkedj

-Nem szemtelenkedek-ráncoltam össze a homlokomat

-Na elég lesz ebből-karolta át idegesen a hátamat,majd magához húzott jó erősen,a számat pedig befogta-Nem vagyok az a szűz jó kisfiú típus. Dugni jöttem.Ha akarod,ha nem

-Hallod engedj el-próbáltam mondani neki,de mivel befogta a számat,még én sem igazán értettem,mit akartam mondani. Viszont ami ezek után történt,arra (szerencsére) halványan emlékszem

Elkezdte leszaggatni rólam a ruháimat. Közben megpróbáltam kapálózni,ami sajnos nem tartotta vissza eléggé.Ledöntött a földre és rám ült. Ekkor már a ruhát sikeresen leszedte rólam.A melltartómat egy az egyben széttépte,már csak a bugyim maradt hátra.Hirtelen neszt hallott az egyik bokorból..........