Reggel olyan kilenc óra körül keltem fel,elég sokáig aludtam. Ekkor már Zoe ébren volt,épp zenét hallgatott. Az első negyed-fél órában nem beszéltünk,mivel rögtön felkelés után nem voltam soha sem aktív,nem voltam beszédes kedvemben. Épp ezért reggeli után, kómásan mentem a fürdőbe fogat mosni és megmosni az arcomat. Mivel kórházban voltunk,két okból nem sminkeltem:Az első az,hogy minek,hisz mégiscsak betegként voltam ott,másrészt (magától értetődően) semmi sminkcucc nem volt nálam.
-Jade,beragadtál?-dörömbölt a fürdőajtón Zoe
-Mindjáááárt-kiabáltam ki,miközben a hajammal bíbelődtem. Becsomósodott bal oldalt a loboncom,alig tudtam kifésülni. Mikor már azt hittem végeztem és selymesebb a hajam,mint valaha,újabb ,,hibát'' találtam.
-Istenem,azt legalább mondhattad volna,hogy felöltöztél-jött be a szemét forgatva Zoe
-Már megyek is ki-mosolyogtam,majd becsuktam magam után az ajtót
-Kisasszony-szólt egy nővér
-Igen?-kérdeztem
-Most ne menjen el sehova,bármelyik percben megérkezhet az orvos az eredményekkel
-Már itt is vagyok-lépett be a szobába a férfi
-Rossz hírek?-néztem rá komolyan,majd leültem az ágy szélére
-A támadó nem hagyott biológiai nyomot maga után,ami azt jelenti,hogy nincs veszélyben-mosolygott az orvos. Majd kicsattantam az örömtől,már majdnem elkezdtem ugrálni,mikor a doki arca újra megkomolyodott
-Valami baj van?-kérdeztem,mikor úgy látszott,nem akar megszólalni
-Kötelezően járnod kell pszichológushoz,különben súlyosabb problémáid is lehetnek. Az,hogy megerőszakoltak súlyos dolog annak ellenére,hogy most jók lettek az eredmények. Nem kell gyógyszert szedned,nem kapsz injekciót,semmi ilyesmi. Ez csupán egy órás beszélgetés lesz heti két alkalommal.
-Jó-sóhajtottam-Mikor mehetek haza?
-Még a lelki probléma miatt fenn állhatnak kisebb ,,bakik",gondolok itt hasmenésre,hányásra,vagy bármi másra,ezért még két napig maradnod kell. Ha minden rendben,utána elmehetsz-zárta rövidre,majd mielőtt még megköszönhettem volna,kiment a teremből.
-Na,mikor mész?-kérdezi Zoe kilépve a fürdőből. Épp a haját törölte
-Két nap múlva. De kötelező visszajárnom pszichológushoz-forgattam a szemem
-Ez csak a te érdekedben van-próbált jobb belátásra bírni
-Ja.Inkább megyek sétálni-keltem fel az ágyból,majd lementem a kertbe.
Egész végig a tesóm szavai jártak az eszemben: ,,Most már rájöttél mekkora állat vagy?Bulizol,piálsz és drogozol állandóan,most meg nyilván nem érted mért dugott meg az a senkiházi. Teljesen kifordultál magadból ember. Én értem,hogy fater dolgozik,muter meg bedilizett,de attól te még lehetnél normális. Csak,hogy tudd:Nem fogom hagyni,hogy feljelentsd azt a srácot. Nem fogom hagyni,mert megérdemelted! Kurvára megérdemelted,hogy megbasszon! És,ha most,ezután nem fogsz lehiggadni és normálisan élni,rohadjak meg rád küldöm,még ha a kibaszott pokolba jutok miatta akkor is! Ha ettől nem jön meg az eszed,vágd el a torkod!"
Hogy beszélhetett velem így?Dave sose volt ilyen. Nyilván a kapcsolatunk akkoriban elég sok mindenen ment át (kezdetnek jött a halálod), szóval valahol érthető a mélyen gyökerező harag. Viszont úgy tűnt egyáltalán nem aggódott értem,hisz az a hangnem,amiben beszélt,egyáltalán nem arra utalt. Valami megváltozott benne is,pedig nem neki kellett volna haragudnia!Neki semmi oka nem volt rá! Itt egyedül én vagyok a sértett,hogy rólad már ne is beszéljünk. Nem emlékszik arra a napra?Pedig akkor,november negyedikén mindent megváltoztatott. Az volt a nap,mikor tönkrement az életem..Mindkettőnk élete,Savannah!
Csak ültem kinn a kertben és gondolkoztam.Miután visszatért az emlékezetem, még nehezebb en tudtam megemészteni a történteket. Úgymond még boldog is voltam,mikor nem láttam magam előtt a történteket,mikor nem tudtam hogy mi történt. Viszont,miután hirtelen visszaállt a memóriám,mintha minden elsötétült volna. Akkor már semmit nem jelentett a szép zöld pázsit a színes virágokkal,a békés szellő, sem pedig a csiripelő madarak. Olyan volt,mintha igazából mind élettelen lett volna körülöttem. Nem fogtam fel az engem érő impulzusokat,csak ültem és gondolkodtam. Egy könnycsepp sem csordult végig az arcomon,nem törtem meg. Csupán ültem és bámultam magam elé
-Végre,hogy megtaláltalak-ült le mellém Mattie a padra,majd szorosan átölelt- Voltam a kórteremben,Zoe mindent elmesélt. Elmondta mi történt veled és,hogy aztán miket vágott a fejedhez a bátyád
-Te is kioktatni jöttél?-kérdeztem teljesen közömbösen,miközben még mindig nem rá,hanem inkább a lábfejemre bámultam
-Sose tennék ilyet,nem is látom értelmét. Én csak azért jöttem,hogy kicsit elfeledtessem veled az egészet
-Itt nem lehet inni-mutattam az előttünk magasodó épületre,amit az emberek kórháznak neveznek
-Tudom,a pia nem is mindig megoldás. Most sem arra gondoltam
-Cigire sem megfelelő a hely,ha pedig a harmadik variációra gondolsz,márpedig biztosan arra gondolsz mert nagyon perverz vagy,nos azt sem vállalom- hadartam végig a mondanivalómat,majd vártam a reakciót.
-Annyira azért nem vagyok tapintatlan,hogy eljöjjek csak azért,hogy megdugjalak. Főleg most,hogy tudom mi van veled nyilvánvalónak tartom,hogy nem is lenne kedved hozzá.-válaszolt enyhe éllel a hangjában
-Hát azt jól gondolod-adtam az újabb közömbös választ. Egyszerűen nem tudtam kicsattanni az örömtől,még attól sem,hogy ő ott volt. Teljesen lehangolódtam. Általánosságban véve mindig is könnyen ki lehetett billenteni a kiegyensúlyozott állapotomból és könnyen át lehetett dönteni a depressziós helyzetbe.Aztán pedig,hogy AZ történt,gondolom nem is csodálkozol rajta,mért nem ugrottam ki a bugyimból örömömben.
-Gyere,sétáljunk egyet-fogta meg a kezem,majd útnak indultunk.Nagyon édes volt. A látogatási idő után is maradni akart,bár a biztonságiak erősen tiltakoztak ellene. Volt egy kis konfliktus,amit úgy oldottak meg,hogy két oldalról átkarolták Mattiet és szépen kivitték az épületen kívülre.
Az utolsó két napom elég unalmasan telt,leszámítva,hogy Marilyn és Mattie is benéztek hozzám és maradtak is pár órára.
Mikor kiengedtek a kórházból,megkönnyebbültem. Ezen a csodás hétfői nyári napon felemelő volt szabadnak lenni. Marilyn jött értem
-Szia drága-köszöntött,mikor meglátott
-Szia-mosolyogtam rá
-Beszállás,azt' megyünk haza. A kocsid már ott áll a házad előtt,ne aggódj.Egyébként híreim vannak
-Mégpedig?
-Mattie,Aaron és Jenson elég rendesen összeverték azt a srácot
-De hát azt se tudták,hogy ki volt
-Nem,de a hülye kiposztolta Facebookra,hogy megdugott.-mondta félig nevetve
-Idióta-forgattam a szemem-Egyébként nem esett bajuk?
-Hárman egy ellen?Ne nevettess. Alapból sem kell félteni őket,nem ha többségben vannak
-Jogos-bólogattam,ekkor pont leparkoltunk a házam előtt.A kocsim tényleg ott állt,még mintha le is mosták volna (már a buli elején beszerzett egy-két foltot a drága járgány).
-Na,milyen a ,,gettolevegő"?-kérdezte mosolyogva Andy
-Nigga-üvöltöttem el magam,majd a nyakába ugrom
-Ennyire hiányzott? Akkor én mennyire hiányozhattam?-szólalt meg a mellettünk álló kicsi Tyler
-Semennyire?-fogta meg a kezem Andy
-Ne legyél gonosz-néztem rá egy pillanatra,majd lehajoltam Tylerhez egy puszit adni a homlokára
Ezután egy körülbelül egy órán át tartó veszekedés következett,ami abból indult ki,hogy Tyler szerint szerelmes voltam belé,én mondtam hogy nem,mire Andy rávágta,hogy én őt szeretem. Elég vicces volt nézni a testvérpár párharcát,főleg mert Andy is hirtelen visszafejlődött 5éves verziójába.
Marilynnel egy idő után meguntuk és bementünk a házba. Mikor beértünk,eléggé meglepődtünk
-Aaron?Mit kerestek itt?-kérdeztem,mikor végignéztem Aaronon és a (szexi) motoros haverjain
-Gondoltuk meglátogatunk-ölelt át,miközben majdnem leégette a hajamat a cigijével
-Kértek valamit?-vettem át végül a háziasszony szerepét
-Egy gruppent veled-szólalt meg az egyik haverja
-Egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy 20 srác meg én,bármilyen jól is hangzik-csuktam be a hűtőt,majd feléjük fordulva vágtam egy nagy mosolyt
-Nos,én el tudom képzelni,hogy ezek a gyökerek elmennek és csak mi ketten..ha érted,hogy értem-mondta Aaron,mire a haverjai hangos óbégatásba kezdtek
-Ennyi erővel már leszbizhetnénk is itt Marilynnel-mondtam,de persze ezt nem gondoltam komolyan
-Nem rossz ötlet-értettek egyet a fiúk
-Ehhez nem ittam eleget-vettem ki a whiskyt a hűtőből,majd töltöttem mindenkinek
-Mire iszunk?-jött be végül a testvérpár,Andy pedig már rögtön az üveget fogta meg,hogy majd ő abból iszik..Egyébként teljesen mindegy volt. Sosem voltunk finnyásak
-Igyunk arra,hogy ezután mindenkinek lesz fél órája,hogy elkészüljön,aztán megyünk a bárba leinni magunkat-emeltem a poharam,majd mindenki koccintott és mentünk is el készülődni.
Tisztában voltunk vele,hogy még csak délután kettőt ütött az óra,de felhívtam az ex.-főnököm,hogy nincs-e kedve kinyitni,ha viszek vendégeket. Természetesen a válasza igen volt,így már csak fel kellett öltöznöm és mehettem is
Nehéz volt a döntés. Egyre csak arra tudtam gondolni,hogy ,,sok helyes srác lesz majd ott,szépnek kell lennem",ezért nagyon sokáig gondolkodtam a megfelelő ruhán.
Végül egy vörös miniruhán akadt meg a szemem. Pántnélküli volt,szív alakú dekoltázzsal,a hátán pedig akkora volt a kivágás,hogy egy az egyben látszódott a ,,ribanc jelvényem''.A fenekemet épphogy eltakarta a ruha,amitől még jobban tetszett (Hát mégiscsak ilyen volt a stílusom)
Mikor a ruhát sikeresen kiválasztottam,jött a cipő kérdése.Nézegettem a ,,pipellőimet",álltam előttük tétlenül és egyszerűen döntésképtelen voltam.Végül ránéztem az órára,láttam,hogy már így is késésben voltam,így felkaptam a múltkori fekete darabot és már futottam is ki a kocsihoz
-BULI LEEESZ-üvöltötték a fiúk,miközben a motorjaikkal elsuhantak mellettem. Mosolyogva integettem nekik,majd beszálltam a kocsiba.
Mivel a hajamat a házban nem rendeztem el,ahogy a sminkemet sem,a kocsi visszapillantó tükörére kellett hagyatkoznom.
Nem csináltam nagy ügyet a helyzetből, ,,cicaszemeket" varázsoltam magamra,a hajamat pedig befontam,így már indulhattam is
-Már megyek is ki-mosolyogtam,majd becsuktam magam után az ajtót
-Kisasszony-szólt egy nővér
-Igen?-kérdeztem
-Most ne menjen el sehova,bármelyik percben megérkezhet az orvos az eredményekkel
-Már itt is vagyok-lépett be a szobába a férfi
-Rossz hírek?-néztem rá komolyan,majd leültem az ágy szélére
-A támadó nem hagyott biológiai nyomot maga után,ami azt jelenti,hogy nincs veszélyben-mosolygott az orvos. Majd kicsattantam az örömtől,már majdnem elkezdtem ugrálni,mikor a doki arca újra megkomolyodott
-Valami baj van?-kérdeztem,mikor úgy látszott,nem akar megszólalni
-Kötelezően járnod kell pszichológushoz,különben súlyosabb problémáid is lehetnek. Az,hogy megerőszakoltak súlyos dolog annak ellenére,hogy most jók lettek az eredmények. Nem kell gyógyszert szedned,nem kapsz injekciót,semmi ilyesmi. Ez csupán egy órás beszélgetés lesz heti két alkalommal.
-Jó-sóhajtottam-Mikor mehetek haza?
-Még a lelki probléma miatt fenn állhatnak kisebb ,,bakik",gondolok itt hasmenésre,hányásra,vagy bármi másra,ezért még két napig maradnod kell. Ha minden rendben,utána elmehetsz-zárta rövidre,majd mielőtt még megköszönhettem volna,kiment a teremből.
-Na,mikor mész?-kérdezi Zoe kilépve a fürdőből. Épp a haját törölte
-Két nap múlva. De kötelező visszajárnom pszichológushoz-forgattam a szemem
-Ez csak a te érdekedben van-próbált jobb belátásra bírni
-Ja.Inkább megyek sétálni-keltem fel az ágyból,majd lementem a kertbe.
Egész végig a tesóm szavai jártak az eszemben: ,,Most már rájöttél mekkora állat vagy?Bulizol,piálsz és drogozol állandóan,most meg nyilván nem érted mért dugott meg az a senkiházi. Teljesen kifordultál magadból ember. Én értem,hogy fater dolgozik,muter meg bedilizett,de attól te még lehetnél normális. Csak,hogy tudd:Nem fogom hagyni,hogy feljelentsd azt a srácot. Nem fogom hagyni,mert megérdemelted! Kurvára megérdemelted,hogy megbasszon! És,ha most,ezután nem fogsz lehiggadni és normálisan élni,rohadjak meg rád küldöm,még ha a kibaszott pokolba jutok miatta akkor is! Ha ettől nem jön meg az eszed,vágd el a torkod!"
Hogy beszélhetett velem így?Dave sose volt ilyen. Nyilván a kapcsolatunk akkoriban elég sok mindenen ment át (kezdetnek jött a halálod), szóval valahol érthető a mélyen gyökerező harag. Viszont úgy tűnt egyáltalán nem aggódott értem,hisz az a hangnem,amiben beszélt,egyáltalán nem arra utalt. Valami megváltozott benne is,pedig nem neki kellett volna haragudnia!Neki semmi oka nem volt rá! Itt egyedül én vagyok a sértett,hogy rólad már ne is beszéljünk. Nem emlékszik arra a napra?Pedig akkor,november negyedikén mindent megváltoztatott. Az volt a nap,mikor tönkrement az életem..Mindkettőnk élete,Savannah!
Csak ültem kinn a kertben és gondolkoztam.Miután visszatért az emlékezetem, még nehezebb en tudtam megemészteni a történteket. Úgymond még boldog is voltam,mikor nem láttam magam előtt a történteket,mikor nem tudtam hogy mi történt. Viszont,miután hirtelen visszaállt a memóriám,mintha minden elsötétült volna. Akkor már semmit nem jelentett a szép zöld pázsit a színes virágokkal,a békés szellő, sem pedig a csiripelő madarak. Olyan volt,mintha igazából mind élettelen lett volna körülöttem. Nem fogtam fel az engem érő impulzusokat,csak ültem és gondolkodtam. Egy könnycsepp sem csordult végig az arcomon,nem törtem meg. Csupán ültem és bámultam magam elé
-Végre,hogy megtaláltalak-ült le mellém Mattie a padra,majd szorosan átölelt- Voltam a kórteremben,Zoe mindent elmesélt. Elmondta mi történt veled és,hogy aztán miket vágott a fejedhez a bátyád
-Te is kioktatni jöttél?-kérdeztem teljesen közömbösen,miközben még mindig nem rá,hanem inkább a lábfejemre bámultam
-Sose tennék ilyet,nem is látom értelmét. Én csak azért jöttem,hogy kicsit elfeledtessem veled az egészet
-Itt nem lehet inni-mutattam az előttünk magasodó épületre,amit az emberek kórháznak neveznek
-Tudom,a pia nem is mindig megoldás. Most sem arra gondoltam
-Cigire sem megfelelő a hely,ha pedig a harmadik variációra gondolsz,márpedig biztosan arra gondolsz mert nagyon perverz vagy,nos azt sem vállalom- hadartam végig a mondanivalómat,majd vártam a reakciót.
-Annyira azért nem vagyok tapintatlan,hogy eljöjjek csak azért,hogy megdugjalak. Főleg most,hogy tudom mi van veled nyilvánvalónak tartom,hogy nem is lenne kedved hozzá.-válaszolt enyhe éllel a hangjában
-Hát azt jól gondolod-adtam az újabb közömbös választ. Egyszerűen nem tudtam kicsattanni az örömtől,még attól sem,hogy ő ott volt. Teljesen lehangolódtam. Általánosságban véve mindig is könnyen ki lehetett billenteni a kiegyensúlyozott állapotomból és könnyen át lehetett dönteni a depressziós helyzetbe.Aztán pedig,hogy AZ történt,gondolom nem is csodálkozol rajta,mért nem ugrottam ki a bugyimból örömömben.
-Gyere,sétáljunk egyet-fogta meg a kezem,majd útnak indultunk.Nagyon édes volt. A látogatási idő után is maradni akart,bár a biztonságiak erősen tiltakoztak ellene. Volt egy kis konfliktus,amit úgy oldottak meg,hogy két oldalról átkarolták Mattiet és szépen kivitték az épületen kívülre.
Az utolsó két napom elég unalmasan telt,leszámítva,hogy Marilyn és Mattie is benéztek hozzám és maradtak is pár órára.
Mikor kiengedtek a kórházból,megkönnyebbültem. Ezen a csodás hétfői nyári napon felemelő volt szabadnak lenni. Marilyn jött értem
-Szia drága-köszöntött,mikor meglátott
-Szia-mosolyogtam rá
-Beszállás,azt' megyünk haza. A kocsid már ott áll a házad előtt,ne aggódj.Egyébként híreim vannak
-Mégpedig?
-Mattie,Aaron és Jenson elég rendesen összeverték azt a srácot
-De hát azt se tudták,hogy ki volt
-Nem,de a hülye kiposztolta Facebookra,hogy megdugott.-mondta félig nevetve
-Idióta-forgattam a szemem-Egyébként nem esett bajuk?
-Hárman egy ellen?Ne nevettess. Alapból sem kell félteni őket,nem ha többségben vannak
-Jogos-bólogattam,ekkor pont leparkoltunk a házam előtt.A kocsim tényleg ott állt,még mintha le is mosták volna (már a buli elején beszerzett egy-két foltot a drága járgány).
-Na,milyen a ,,gettolevegő"?-kérdezte mosolyogva Andy
-Nigga-üvöltöttem el magam,majd a nyakába ugrom
-Ennyire hiányzott? Akkor én mennyire hiányozhattam?-szólalt meg a mellettünk álló kicsi Tyler
-Semennyire?-fogta meg a kezem Andy
-Ne legyél gonosz-néztem rá egy pillanatra,majd lehajoltam Tylerhez egy puszit adni a homlokára
Ezután egy körülbelül egy órán át tartó veszekedés következett,ami abból indult ki,hogy Tyler szerint szerelmes voltam belé,én mondtam hogy nem,mire Andy rávágta,hogy én őt szeretem. Elég vicces volt nézni a testvérpár párharcát,főleg mert Andy is hirtelen visszafejlődött 5éves verziójába.
Marilynnel egy idő után meguntuk és bementünk a házba. Mikor beértünk,eléggé meglepődtünk
-Aaron?Mit kerestek itt?-kérdeztem,mikor végignéztem Aaronon és a (szexi) motoros haverjain
-Gondoltuk meglátogatunk-ölelt át,miközben majdnem leégette a hajamat a cigijével
-Kértek valamit?-vettem át végül a háziasszony szerepét
-Egy gruppent veled-szólalt meg az egyik haverja
-Egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy 20 srác meg én,bármilyen jól is hangzik-csuktam be a hűtőt,majd feléjük fordulva vágtam egy nagy mosolyt
-Nos,én el tudom képzelni,hogy ezek a gyökerek elmennek és csak mi ketten..ha érted,hogy értem-mondta Aaron,mire a haverjai hangos óbégatásba kezdtek
-Ennyi erővel már leszbizhetnénk is itt Marilynnel-mondtam,de persze ezt nem gondoltam komolyan
-Nem rossz ötlet-értettek egyet a fiúk
-Ehhez nem ittam eleget-vettem ki a whiskyt a hűtőből,majd töltöttem mindenkinek
-Mire iszunk?-jött be végül a testvérpár,Andy pedig már rögtön az üveget fogta meg,hogy majd ő abból iszik..Egyébként teljesen mindegy volt. Sosem voltunk finnyásak
-Igyunk arra,hogy ezután mindenkinek lesz fél órája,hogy elkészüljön,aztán megyünk a bárba leinni magunkat-emeltem a poharam,majd mindenki koccintott és mentünk is el készülődni.
Tisztában voltunk vele,hogy még csak délután kettőt ütött az óra,de felhívtam az ex.-főnököm,hogy nincs-e kedve kinyitni,ha viszek vendégeket. Természetesen a válasza igen volt,így már csak fel kellett öltöznöm és mehettem is
Nehéz volt a döntés. Egyre csak arra tudtam gondolni,hogy ,,sok helyes srác lesz majd ott,szépnek kell lennem",ezért nagyon sokáig gondolkodtam a megfelelő ruhán.
Végül egy vörös miniruhán akadt meg a szemem. Pántnélküli volt,szív alakú dekoltázzsal,a hátán pedig akkora volt a kivágás,hogy egy az egyben látszódott a ,,ribanc jelvényem''.A fenekemet épphogy eltakarta a ruha,amitől még jobban tetszett (Hát mégiscsak ilyen volt a stílusom)
Mikor a ruhát sikeresen kiválasztottam,jött a cipő kérdése.Nézegettem a ,,pipellőimet",álltam előttük tétlenül és egyszerűen döntésképtelen voltam.Végül ránéztem az órára,láttam,hogy már így is késésben voltam,így felkaptam a múltkori fekete darabot és már futottam is ki a kocsihoz
-BULI LEEESZ-üvöltötték a fiúk,miközben a motorjaikkal elsuhantak mellettem. Mosolyogva integettem nekik,majd beszálltam a kocsiba.
Mivel a hajamat a házban nem rendeztem el,ahogy a sminkemet sem,a kocsi visszapillantó tükörére kellett hagyatkoznom.
Nem csináltam nagy ügyet a helyzetből, ,,cicaszemeket" varázsoltam magamra,a hajamat pedig befontam,így már indulhattam is
Imádom az impalámat vezetni.Annyira imádom,hogy hosszabb úton mentem a bárhoz.Közben felkaptam Andy-t.Nála egy rövid ideig dekkolnunk kellett, Tyler nyüszögése miatt
-De én is menni akarook-nyávogott a kisfiú
-Ez a nagyok bulija,pár év múlva jöhetsz-borzolta össze Andy az öccse haját,majd beszállt a kocsiba
-Had menjeeeek-ült rá a kocsi orrára,amire bepöccentem
-Na jó!-szálltam ki a kocsiból,majd Tylerhez mentem,felkaptam és levettem a kocsiról-Ha még egyszer felülsz az impalámra.....
-Tyler,hagyd őket menni-jött ki a niggerek apja a házból-És impalára sose ülünk rá,az szent és sérthetetlen
-Ahogy mondja!-helyeseltem,majd visszaszálltam a kocsiba és elmentünk a bárhoz.
Az út innentől már csak körülbelül 5 percet vett igénybe.Kerestem egy jó kis helyet a parkolóban és indulhattunk is.
Mivel még csak délután volt és alapból mi nyittattuk ki a bárt,rajtunk kívül az elején még nem voltak.
-Oké,én pihenek egyet-ültem le a pulthoz úgy szusszanásképp,mikor már a tánc teljesen lefárasztott. Nemsokkal később odajött hozzám Aaron egyik haverja
-Szia szép lány-ült le mellém a srác-Dominik vagyok
-Jade-fogtunk kezet. Egész helyes srác volt. Először vegyük a testét. Mivel a srác félmeztelenül nyomult(?),rendesen végig tudtam mérni. Hihetetlenül izmos volt,egyből rá tudtam volna vetni magam
És akkor még az arcát nem is figyeltem.Barna haja kissé kócosan,félig-meddig belőve,szeme zöld,az arca pedig..ennél férfiasabb arcvonásokat még életemben nem láttam
-Szép ez a ruha-simította végig a hátam
-Örülök,ha elnyerte a tetszésed-mosolyogtam,miközben a vodkámat ittam
-Te vagy a lány az autóversenyről,igaz?Kicsit be voltam rúgva,úgyhogy nem emlékszem teljesen
-Igen,tudod én voltam az,aki nyert-mosolyogtam,majd újra belekortyoltam az italomba
-Még egy kört a gyönyörű szőke lánynak-intett a pultosnak Dominik,majd visszafordult hozzám-És mond csak,te mindig nyersz?
-Ez nem is kérdés-mosolyogtam magabiztosan
-Nos,én is mindig nyerek,összeillünk-mosolygott elismerően
-Úgy gondolod?-kérdeztem enyhe éllel a hangomban
-Úgy-helyeselt-Akár több is lehetne köztünk
-Gyorsan haladsz-vágtam amolyan ,,not bad" arcot
-Miért is?-értetlenkedett
-Nem ismersz körülbelül fél órája...
-Fél óra pont elég,hogy beléd szeressek-nevetett.
-Te aztán nem szarozol-forgattam a szemem nevetve
-Csak mert belevalónak tűnsz-nézett végig rajtam
-Nem leszek senki kurvája-jelentettem ki,majd egyszerre lehúztam az összes vodkát ami a poharamban volt
-Nem is úgy értettem.Inkább úgy,hogy mindennek megvan az előnye-kezdte el simogatni a combom,mire elhúzódtam-Igazából nem ezért kerestelek meg
-Hát?-fordultam felé érdeklődve
-Gyere,sétáljunk egyet-invitált ki
-Mikor utoljára ezt hallottam,megerőszakoltak-váltottam komolyra-Nem jó itt?
-Aaron,gyere ide-kiabált hirtelen oda a haverunknak
-Mi a pálya?-jött oda hozzánk A.
-Magyarázd el neki,hogy én nem erőszakolom meg
-Nem értem,hogy jön ez most,de jó.-legyintett,majd odafordult hozzám,megfogta a vállam,mélyen a szemembe nézett és így folytatta Aaron a mondanivalóját-Ő soha,de soha nem tudna bántani egy lányt sem.Sokszor volt már olyan helyzet,hogy be lehetett volna ütni egy-két ribancnak,az egyik haverunk meg is tette,de az nem Dominik volt. Ő nem olyan aljas,mint az a gyökér,aki azt tette veled
-Jó,menjünk.De ne valami sikátorba-adtam be (egy kissé félve) a derekamat
Kimentünk az utcára. Akkorra már besötétedett,a szél enyhén fújt. Nem volt durva,vagyis nem lett volna az,ha nem lett volna ennyire mini a ruhám
-Tessék,a kabátom-adta rám a bőrdzsekijét. Mindig is imádtam,ha egy fiú ilyen figyelmes
-Köszönöm-mosolyogtam rá.Hirtelen átkarolta a derekamat,majd reflexből én is az övét
-Ne haragudj,egyszerűen csak mindig ezt csinálom,ha sötétben vagyunk egy lánnyal
-Aranyos-mosolyogtam rá
-Mindenesetre rátérnék a lényegre-váltott komolyra
-Hallgatlak.-komolyodtam meg én is
-Tudod,nekem az a munkám,hogy embereket szerezzek a csapatomba. Általában fiúkat keresek,mint minden más csapatfőnök,de benned megfogott valami.Nem tűnsz átlagos lánynak. Rád nézek és..-kezdte el a novelláját,amit természetesen félbeszakítottam
-A lényeget-szóltam közbe hűvösen
-Lőttél már fegyverrel?-tette fel a bűvös kérdést....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése